Egy buddhista a bűnbeesésről

Uff. Buddhista és bűnbeesés -- ez ilyen cross-over vallásos, ezo-izés dolog, igaz?

Nem -- és nem. Teljesen konkrét. És komoly. Viszont nagyon hosszú lett; ezért, és sokak korábbi kérésére most már rendesen nyomtatható lett az oldal.

Az említett buddhista Laurie Anderson. Laurie zenéjét 1990 óta ismerem, azaz kicsit régebben, mint a feleségemet. Az első album, amit tőle hallottam, a Mr. Heartbreak volt, unokatesóm gyűjteményéből. Gábor megengedte, hogy két CD-t kikölcsönözzek tőle, és amikor visszavittem, akkor vihettem másik kettőt. Ez évekig nagyon bevált mint a kockázatkezelés és a veszteségkezelés egy remek eszköze. Számomra a módszer annyi jelentett, hogy hosszú ideig hallgattam egy-egy CD-t, tekintve, hogy saját gyűjteményem is kb. két CD lehetett akkortájt. Igen, még nem lehetett CD-t másolni és MP3 lejátszó sem volt. Sőt, a CD rém menő dolog volt.

1990-ben alig beszéltem angolul, így hónapok munkája és találgatása volt, amíg megfejtettem az album szövegét. A zene valahogy vonzott, magával ragadt ez a hihetetlenül minimalista, alig-zene. Laurie Anderson előtt nem találkoztam még olyan zenésszel, akinek a szöveg lényeges lett volna. Szégyen vagy sem, de a 80-as évek diszkó-zenéjén nevelkedtem, ahol valóban nem sok értelme volt a szövegnek (mint ahogy később az Irigy Hónaljmirigy által feljavított változatok ezt látványosan bizonyították).

Laurie Anderson viszont nem zavartatta magát, képes volt egész albumokat megtölteni történetekkel, a zene csupán aláfestés volt a mondanivalójához. Lemezein többnyire egymaga egy szintetizátorral, esetleg egy hegedűvel, de kb ez minden.

Eltelt egy kis idő, mire kiderítettem, hogy a Mr. Heartbreak második száma Ádám és Éva történetéről szól. Itt azon túl, hogy valamiről egyáltalán szólnak a számok, plusz meglepetés volt, hogy valaki elgondolkodott egy bibliai történeten.

A diszkózene mellett hagyományos katolikus nevelésben is volt részem. A bibliai történeteket, így Ádám és Éva történetét is olyan kategória alatt raktam el, amit ma leginkább teremtés-mítosznak hívok. Létüknek a valóságomhoz semmi köze nem volt -- egy elképzelés, egy lehetséges magyarázat arról, hogy hogyan is kezdődött az emberiség. Mindaddig ők a világot a hátán hordozó teknősbékával, a küklopszokkal meg Vejnemöjnennel és még sokakkal együtt egy nagyon rendetlen dobozban voltak elrekkentve. Megjegyzem, Vejnemöjnennel a helyzet változatlan.

Laurie Anderson előadása volt az első, ami Ádámot és Évát valóságos, hús vér lényként mutatta be nekem. Akik éreznek, gondolkodnak, mint én. Nem különbözőek, nem szimbolikusak -- emberek, akik éppenséggel az első emberek.

Az előadás nagyon valós és igaz volt, mert megerősítette azt a lelkem mélyén lappangó érzést, hogy az egész történetnek kell, hogy legyen valami magyarázata. No de lássuk, hogyan látja Laurie.

Előkerestem a Youtube-on a számot, lefordítottam, úgy is benne vagyok, és alátettem a magyar feliratot. Az előadás látvány része teljesen új volt számomra, mivel eddig csak CD-n hallgattam. Laurie vizuális világának szemantikája is érdekes, erről is írok lejjebb.



Miről is szól mindez?

Let's see. Uh, it was on an island.
Lássuk csak. Ez egy szigeten történt.

Igaz Atya sokat beszél a sziget szerepéről; a sziget = a nő méhe, a védett hely, ahonnan az élet elindulhat. Az emberiség kezdete egy ilyen hely. Valószínűleg amúgy valóban fizikailag is egy sziget volt, pont a védett jellege miatt. Egy óceáni kis sziget, madarakkal, gyümölcsökkel, kisebb ragadozókkal, körbe tengerrel és halakkal, hawaii lehetett -- talán tényleg, amúgy; egy jó hely az élet elkezdéséhez.

And there was this snake. And the snake had legs. And he could walk all around the island. Yes. That's true. A snake with legs.
És ott volt ez a kígyó. És, a kígyónak lába volt, és tudott sétálni, körbe a szigeten. Igen, így igaz. Egy 'lábas' kígyó.

A lábas kígyó -- egy angyal, Lucifer.

And the man and the woman were on the island too. And they were not very smart. But they were happy as clams.
És a férfi és a nő is a szigeten voltak. És -- nem voltak túl agyasak. De boldogok voltak, mint a csuda.

Nem voltak túl agyasak, mivel csak most érkeztek a földre: nem volt beszélt nyelvük, nem alkottak még struktúrákat, nem nevezték el a dolgokat. Ők voltak az első emberek, végtére is.

Éltek, nőttek, ettek, ittak, és kezdték megtapasztalni a világot. Nem tudjuk elképzelni sem ezt a szavak nélküli világot.

Viszont boldogok voltak, mert Istennel és a teremtéssel harmóniában növekedtek.

Nem váltak még teljesen eggyé Istennel, még fejlődtek, de érzékelték a szeretetét, valamennyire közvetlenül is, valamint a teremtésen, a környező világon és a szellemi világ lényein keresztül -- akik segítőik, szolgáik voltak.

Lucifer is ilyen segítő volt. Ádám és Éva volt a herceg és a hercegnő: az egész udvartartás, az összes vagyon értük volt, az összes szellemi lény és az egész fizikai világ összes kincse és élőlénye azért létezett, hogy nekik örömet szerezzen.

Yes. Let's see. Uh...then one evening the snake was walking about in the garden and he was talking to himself and he saw the woman and they started to talk. And they became friends. Very good friends. And the woman liked the snake very much. Because when he talked, he made little noises with his tongue, and his long tongue was lightly licking about his lips. Like there was a fire inside his mouth and the flame would come dancing out of his mouth. And this woman liked this very much.
Igen. Lássuk csak... azután egy este a kígyó sétált a kertben és magában beszélt és látta a nőt, és beszélni kezdtek. És összebarátkoztak. Nagyon jó barátok lettek. A nő nagyon kedvelte a kígyót. Mivel, amikor beszélt, a nyelvével halk zörejeket csinált, és a hosszú nyelve könnyedén repkedett a szája körül. Mintha tűz lett volna a szájában, és a lángok táncolva kinyúltak volna a szájából. És ennek a nőnek -- ez nagyon tetszett.

Beszéltek -- én pedig azt mondom, ez a nyelv nem a mai beszélt és írott nyelv volt. Gondolatok és érzelmek sokkal dinamikusabb, sokkal közvetlenebb cseréje, aminek egy (talán csak csökevényes) formáját telepatikus kommunikációként ismerjük. A látók, látnokok, médiumok csatornája, csak éppen tudatos ellenőrzés alatt és kétirányú módon.

Az eredeti ember képes a szív útján kommunikálni -- és Ádám és Éva még ebben az állapotban voltak. Nem vált el a szellemi és a fizikai világ, kapcsolatba tudtak lépni a szellemi világ lényeivel, az angyalokkal éppúgy. mint a fizikai világ állataival.

A kígyó érdekes volt -- Lucifer, szellemi lényként már a fizikai világ megteremtése előtt létezett és azóta Isten egyik legközelebbi segítője volt, ismerte a teremtés, a világegyetem törvényeit. Istennel együtt átélte az ősrobbanástól az univerzum fejlődését az évmilliárdok alatt. (Mindamellett ő is teremtett lény, csak épp a szellemi világ az ősrobbanást - legalább is logikailag - megelőzően jött létre).

Mégis, magában beszélt: nem volt társa. Az egész világegyetemben minden párokba rendeződik, férfi és nő, hím és nőstény, bibe és porzó, anion és kation; az angyalnak azonban nem volt párja. Miért? Erről majd egy külön írásban.

And after that, she was bored with the man. Because no matter what happened, he was always as happy as a clam.
És azután, a nő unatkozott a férfival. Mivel mindegy mi történt, a férfi mindig olyan boldog volt, hogy csak na.

Persze, hogy érdekes volt, amit az angyal mesélt; persze, hogy tudott elképesztő dolgokat mondani (valójában, megmutatni, átadni; ne szavakra gondoljunk). Ádám a tudás, tapasztalat tekintetében nem vehette fel a versenyt vele - a tizenöt év, szemben a 13.75 ±0.17 milliárddal.

Nem is kellett versenyeznie, hiszen ő Isten gyermeke volt, Isten szubsztanciális képmása, míg az angyal, bármilyen magasan fejlett és intelligens, mégis, Isten szimbolikus képmása csupán, aki soha nem tud eggyé válni Istennel: legmagasabb formájában az emberen keresztül tudja megtapasztalni Isten szeretetét; csakis az emberen keresztül. Mégis, az arkangyal tudása lenyűgözte Évát, és az arkangyal, akinek a felelőssége Ádám és Éva tanítása lett volna, visszaélt ezzel a ragyogással (a fény hordozója).

What did the snake say? Yes! What was he saying? OK. I will tell you. The snake told her things about the world. He told her about the time there was a big typhoon on the island and all the sharks came out of the water. Yes. They came out of the water and they walked right into your house with their big white teeth. And the woman heard these things. And she was in love.
Mit mondott a kígyó? Igen! Mit mondott? Rendben -- elmondom. A kígyó mesélt a világról. Mesélt arról az időről, amikor egy nagy tájfun volt a szigeten, és a cápák mind kijöttek a tengerből. Igen. Kijöttek a vízből és egyenesen besétáltak a házadba a nagy, fehér fogaikkal. És a nő hallgatta ezeket a dolgokat. És szerelmes volt.

Az univerzum létrejötte, a galaxisok, csillagrendszerek formálódása, az állatvilág kialakulása, a vad természet dinamikus, zabolátlan élete -- mindezek lélegzetelállító dolgok -- az arkangyalnak pedig egyre jobban tetszett az, ahogyan Éva csodálja őt mindezért (mindezért, ami persze igazából nem az ő érdeme).

Egyre inkább kezdett elhomályosodni benne Isten nézőpontja: a tény, hogy ő egy szolga -- egy szeretett, megbecsült szolga, de mégis, egy szolga, aki nem egyenrangú, pláne nem magasabb rendű, mint Isten gyermeke: az univerzum, a teremtés középpontja -- az ember. Nem tudta olyan szívvel szeretni Évát -- még kevésbé Ádámot --, mint ahogyan Isten szerette őket.

Féltékeny volt Ádámra -- Éva gyönyörű nővé vált, gyönyörű mind fizikai megjelenését, mind lelkét és szellemét tekintve. Az arkangyal, bár sokat látott és sok mindenről tudott -- ilyennel még soha nem találkozott. Ádámon és Éván keresztül látta meg Isten valódi jellegét, a maga teljességében.

Megérezte, és megértette annak nagyszerűségét, hogy Ádám és Éva kapcsolata Istennel a szülő és gyermek kapcsolata: képesek lesznek eggyé válni Istennel, ezzel a szeretet intimitásának olyan szintjét megtapasztalni, amit ő soha. Féltékeny lett Ádámra, ő is át akarta élni ugyanezt.

Elhagyta pozícióját -- a tanító, a gondoskodó segítő pozícióját -- nagyobb és más akart lenni, mint ami. Ezopusz békájával szemben azonban nem pukkadt ki. Nagyobbra és nagyobbra fújta magát mindazzal, amit azért élt át, hogy majd átadhassa Ádámnak és Évának. Magát fényezte és Éva partner volt ebben: csodálta és szerette.

And the man came out and said: We have to go now! And the woman did not want to go. Because she was a hothead. Because she was a woman in love.
És a férfi kijött és azt mondta: Most mennünk kell! És a nő nem akart menni. Mivel forrófejű volt. Mivel szerelmes nő volt.

A forma, az illúzió, a láttatás -- a történelem során először elhomályosította a valódi tartalmat: az Ádámban rejlő lehetőséget; azt, hogy ketten eggyé válva Isten megtestesülésévé válhatnak.

Szerelmes nő -- kibe is volt szerelmes? Nem Ádámba, hanem az arkangyalba. Éva egyre több időt töltött az arkangyallal, egyre jobban összefonódott a világuk. Felépült közöttük a szívnek az a dimenziója, ami a férfi és nő közötti legintimebb viszony: a párkapcsolat.

Forrófejű volt. Szerelmes nő volt.

Mivel a párkapcsolatban minden közös, ezért átörökölte, megkapta a közös rezgés, a rezonancia révén mindazt, amit az arkangyal tudott és érzett. Eggyé vált az arkangyallal, és egy ponton - az univerzum nagyszerűségén és a teremtés fenséges elvein túl - megnyílt előtte az az igazság, amit az arkangyal mindig is tudott: nem erre volt teremtve.

Évának nem ez volt a célja. Ember volt - nő volt, akinek egy hús-vér, fizikai és szellemi emberrel, egy férfival kellett volna eggyé válnia, szellemileg és testileg, hogy így, ketten együtt Isten képmásává válhassanak. Isten képmásává -- és partnerévé a szeretetben.

Ez volt a tudás keserű része. Mindez azonban eltörpült a benne feltörő új, soha át nem élt érzéstől, amit szintén az arkangyaltól kapott: életében először félt; úgy, mint ahogy az arkangyal is.

Miért félt Lucifer? Mert világosan tudta, hogy az egész univerzum harmóniája Ádám és Éva harmóniájára épült; mert tisztában volt Isten teremtésének alapelveivel és azzal, hogy most az Isteni alapelven kívüli birodalomba jutottak. Fogalma sem volt, mi fog történni, de érezte és sejtette, hogy valami szörnyű.

Éva érezte, ahogy halványul és megszakad kapcsolata Istennel, és kétségbeesett. Isten nem tudott kapcsolódni olyasvalamihez, ami teremtésének elvein kívül esett. Isten abszolút lény, aki nem változtat teremtésének elvein. Nem nyúlhatott ki Éváért, mert azzal elismerte, jóváhagyta volna egy olyan állapot létezését, amit Ő soha nem akart. Istennek abszolút módon ki kellett tartania teremtésének elvei mellett, és szívszakadva nézte, ahogy szeretett lánya elsodródik tőle és már nem hallja az Ő hangját -- Éva rádiója már más állomásra volt hangolva.

Éva Ádámhoz futott, aki még mindig olyan boldog volt, mint a csuda. Éva számára ez az állapot -- már elveszett. Ádám, aki eddig nem volt érdekes számára, most hirtelen nagyon fontossá vált. Úgy érezte, csak rajta keresztül tud visszajutni a béke és a szeretet birodalmába.

Miért nem volt Ádám érdekes számára? Ha egymás társának voltak szánva, hogy nem vette észre Ádám, mi történik Évával? Éreznie kellett, hogy valami nem stimmel, éreznie kellett volna az arkangyal motivációját -- a féltékenységet és az Isten alapelvén kívül eső szeretet fokozatos alakulását.

Valószínűleg érzékelte is ("és a férfi kijött és azt mondta: Mennünk kell!"), de nem volt elég karakán ahhoz, hogy kiálljon véleménye mellett -- nem volt férfi, aki meg tudta volna védeni, át tudta volna ölelni a párját. Gyermek volt még, akárcsak Éva.

És mi történt ezután? Amit Laurie már nem mesél el, az Ádám bűnbeesése. Azzal a reménnyel, hogy újra érezheti Isten jelenlétét, Éva eggyé akart válni Ádámmal. Szíve azonban tele volt félelemmel, tele volt bűntudattal. Nem kellett senkinek megmondania, saját eredeti lelke mindenki másnál hamarabb meg tudta ítélni tettét. Még Istennél is hamarabb tudta. Ádám egyesült Évával, noha tudta, hogy ez az egyetlen, amit nem szabad megtennie, különösen ebben a helyzetben.

Ádám és Éva ebben a disszonáns, Isten alapelvein kívüli állapotban egyesült, ezt az állapotot rögzítve, és örökítve tovább az emberiségnek.
Első együttlétük a szeretet és az öröm határtalan ünnepének kezdete lett volna, amikor Istennek is kiteljesedik a szeretete a fizikai valóságban; a szellem, a lélek és a test egyesülésének. Ádám és Éva bűnbeesése azonban derékba törte Isten igaz szeretetének megvalósulását.

Anyway, we got into their boat and left the island. But they never stayed anywhere very long. Because the woman was restless. She was a hothead. She was a woman in love.
Akárhogy is, csónakjukba ültünk és elmentünk a szigetről. De sehol sem maradtak sokáig. Mert a nő nyugtalan volt. Forrófejű volt. Szerelmes nő volt.

Fontos tényt hordoz a beszélő személyének hirtelen és átmeneti váltása is. Laurie mindeddig objektív mesélőként, megfigyelőként beszélt, itt azonban egy ügyesen elrejtett, csak egyetlen mondatban megjelenő és alig hangsúlyozott többes szám egyes személlyel kapcsol minket a történethez: "csónakjukba ültünk", mi; nem ők.

Elhagytuk a szigetet -- a méhet, az emberiség védelmező szülőhelyét, az Édenkertet.

Ők voltak, vagy mi voltunk -- a kettő ugyanaz. Leszármazottaik vagyunk, vér szerinti kötelékkel kapcsolódunk össze. Amit ők tapasztaltak, azt adták át generációról generációra. Életük kettőssége, az arkangyal féltékenysége, önzése, dühe, félelme, valamint a vágy Isten önzetlen, vég nélküli szeretete után -- a mi életünk kettőssége is.

And this is not a story my people tell. It is something I know myself. And when I do my job, I am thinking about these things. Because when I do my job, that is what I think about.
És ez nem egy olyan történet, amit a népem mesél. Olyasvalami ez, amit magamtól tudok. És amikor dolgozom, gondolkozom ezekről a dolgokról. Mert amikor dolgozom, ez az, amin tűnődöm.

Laurie leveszi a jobbkezéről a fekete kesztyűt és egy fehér, férfias szabású zakót (más előadásokon: nagyméretű fehér férfiinget) vesz fel, miközben elmondja, ez nem egy népmese, nem egy teremtésmítosz: nem a múltról beszél.

Ez valami, ami az ő lényében gyökerezik: ez a jelen. A jelen pedig ez: a felszínen elrendezve a tiszta, makulátlan lét; ez az elnagyolt felszín azonban nem passzol az alatta fekvő lényegi valósághoz (női test - férfi ing). Ha ez magában nem lenne elég disszonáns, akkor ott van Laurie balkeze, a fekete kesztyűvel.

Ezek vagyunk: a bűnbeesésből származó kettős lények: egyik felünk eredeti, Isteni; másik felünk a bűnbeesés és a származás révén az arkangyal önző szeretetéhez kapcsol minket.

A múltkori írás végén feltett kérdéseim:

Mi volt az az egyetlen dolog, ami elég veszélyes volt ahhoz, hogy Isten megtiltsa?
A férfi és nő elképesztően hatalmas teremtő erővel bíró, de idő előtti, éretlen egyesülése.

És mikor jön a felhatalmazás?
Erre a kérdésre a válasszal továbbra is adós maradok; egyik következő írásban lesz majd szó róla.