Áldás

"Amikor a Földön világra jön egy kislány, 

összegyűlnek odafönn az égi királylányok, hogy áldást mondjanak az újszülöttre.

Mit jelent áldást mondani?

Csupa olyasmit kívánni, ami boldoggá teszi az életet.

Az áldás nem más, mint szívből jövő jókívánság."

Így kezdődik  Boldizsár Ildikó: Királylány születik című könyve, ami egyik kedvencünk lett.

Nagyszerűek hozzá Szegedi Katalin illusztrációi;  az írónő egyszerű, tiszta szövegével együtt az igaz emberi létezés nemes szellemi közegét sugározzák.

Elgondolkodtatott az áldás szó: honnan származik, mi lehet a mély jelentése?

Elővettem Czuczor Gergely szótárát, amely a magyar nyelv rejtelmeinek csodás kincsestára.

Több jelentést is felsorol, a második így fogalmaz:

ÁLD - Buzgalmas áhítattal s ünnepélyes vallási szertartással, imával jót kér és kiván valakinek vagy valaminek"

Kicsit lejjebb még egy rész keltette fel a figyelmemet:

"Elvont törzse ÁL (= á vagy áh hangon sohajt, ugyanaz a hála szó törzsével)"

Ááh!!! Ez a "mély érzésből fakadó indulathang" most a felismerés hálás sóhaja; "Áh" hangon sóhajtottam; "Áh"-oltam -- ez a tett az áh-ola, áh-la, avagy megfordítva HÁLA:

HÁLA - jelenti azon ah ah hangon kitörő sohajt, sopánkodást, elismerő érzetet, melyre fakadunk, midőn valakitől jót vettünk, s azt megköszönni törekszünk

Zseniális a magyar nyelv eme egyszerűsége és tömörsége a világot alkotó alapvető lényegi tartalmak megfogalmazásakor. Czuczor Gergely briliáns módon felfedte a magyar nyelv mélyén megbúvó végtelenül következetes megértést, hogy az ÁLDÁS és a HÁLA egy és ugyanaz:

ÁLDÁS = (ÁL) = HÁLA

Amikor a kettő eggyé válik

Hogy lehet a kettő egy? Mitől, hogyan lesz a kettő egy? Hiszen érzékeljük, hogy a kettő különböző, mégis, a magyar nyelv ugyanazt a gyököt használja mindkettőre -- tudja, hogy a kettő egy. 

Tudja, azonban nem magyarázza meg, hogyan, miért lesz egy. 

Megmagyarázza azonban az Alapelv. 

Az áldás és a hála eredendően két különböző dolog. Melyik jön előbb? 

1

Először a kezdeményező (szubjektum) féltől érkezik az áldás, az erre adott válasz a hála, ahogyan befogadó (objektum) partnerként "megköszönni törekszünk" mindazt, amit kaptunk. Az áldás az az áramlat, amelyet a forrás indít az elfogadó felé, a hála a visszaáramlás a forrás felé.

Az Alapelv a következőképpen fogalmaz:

Minden létező szubjektum és objektum elemei egy közös alapot hoznak létre és egymással kölcsönhatásba lépnek.

Ez a kölcsönhatás termeli az összes erőt, amire a létezőnek léte fenntartásához, szaporodásához és működéséhez szüksége van.

A kölcsönhatást, amely mindezen erőket generálja ezen a folyamaton keresztül, adás-elfogadás folyamatnak nevezzük

Az áldás és a hála egy ilyen adás-elfogadás folyamat részei:

Ez az adás és elfogadás kapcsolat az, amelynek az ereje egyesíti a két partnert. Ahogy a két partner eggyé válik, úgy mosódik el a kétféle áramlás (az áldás és a hála) közötti különbség is.

Az egymással való kapcsolataikban a szubjektumtárs és az objektumtárs (...) adás-elfogadás folyamatot indít el, majd egymással harmonikus egységet alakít ki.

Csak ott, ahol az áldás folyamatosan hálával találkozik, ott válik valóban eggyé a kettő. Ezt az eredeti, ideális állapotot ragadta meg a magyar nyelv.

Egyre növekedve

Ahogyan hálásak vagyunk mindazért, amit kapunk, úgy tudunk egyre többet kapni – és egyre hálásabbá válni. A hála és az áldás ily módon egy önmagát erősítő folyamat két áramlatává válik, melynek során mindkét fél, valamint a köztük jelenlévő oda-vissza áramlás egyre csak növekszik, gyarapodik a folyamatos kapcsolatban.

Áldatlan állapot

Ha a hála ugyanaz, mint az áldás, akkor mi a hálátlanság? A hálátlan, az elégedetlen megtöri az áldás és a hála körét: az áldásnak nem harmonikus párja a hálátlanság.

A fosztóképző nagyon jól kifejezi, hogy a hálátlanság nem a hála ellentéte, pusztán a hiánya. Ugyanígy az áldatlanság  nem az áldás ellentéte, pusztán hiánya – áldás nélküliség. Míg az áldás és a hála áramával összekapcsolódva a két fél egységet hoz létre, addig a hála hiányakor nem jön létre a kapcsolat – ezért a hálátlan állapota áldás nélküli – áldatlan lesz.

Miért fontos ez? Azért, mert nagyon sokan úgy érzik, szerencsétlenek, áldatlanok, s ezt az állapotot – kimondva vagy kimondatlanul – eggyé minősítik az elátkozott állapottal. Úgy érzik, sorsukon nem lehet változtatni, nem lehet kilépni ebből a helyzetből. Ez azonban nem igaz. Az áldatlan állapot nem egyenlő az elátkozott állapottal.

Áldott állapot felé

Hogyan lehet egy áldatlan állapotból átlépni az áldás, a termékenység, a bőség állapotába? Pusztán csak létre kell hozni az áldás és a hála kölcsönös áramát, folyamatos kapcsolatát. 

Hoppá, álljon meg a menet! Hiszen, ahogy írtad, a kör az áldás áramlásával kezdődik! Hol akkor az áldásom? Áldást akarok, amiért hálás lehetek!

Hmm. Valóban nincs semmi, amiért hálás lehetnél? Valóban áldatlan lenne az életed?

Isten áldásban az a nagyszerű, hogy mindig ott van. Csak ki kell nyújtani a kezed, és azt mondani, köszönöm. A kapcsolat minden egyes hálás szívdobbanással, minden hálás gondolattal csak erősödik, akár csak az áldás, a mennyei szerencse árama.

Csupán tudatosan légy hálás mindazért, amit kapsz.

Amikor reggel felkelsz és látod, hogy süt a nap, légy magabiztos, hogy a nap neked ragyog és nem valaki másnak. Akár azt is gondolhatod, hogy ha nem léteznél, a napnak semmi haszna nem lenne.

A madarak éneke és még a bogarak zümmögése is mind neked szól, mintsem bárki másnak. Érezned kell, "Értem fénylenek a csillagok és értem ragyog a hold." Mindannyiunknak éreznie kell ezt.

Mindenkinek szokásává kell tennie, hogy hálás legyen mindazért a rengeteg dologért, amelyeket természetesnek vesz.

"Pusztán értem léteznek és ha nem becsülöm meg ezeket, akkor kárba vesznek, ami nem helyes." Bármerre mész is, légy hálás, hogy ezek a dolgok érted léteznek.

Igaz Atya - Legyünk hálásak, 1978