Tényleg fel kell hatalmazni minket?
Hányszor várunk arra, hogy meglegyenek a megfelelő jogosítványaink ahhoz, hogy megtegyünk valamit -- valamit, amihez pedig nem is osztanak jogosítványt.
Igazából gyakran már fel sem merül bennünk, hogy megtehetnénk.
Miért keressük az engedélyeket? Mintha minden tilos lenne, amíg meg nem engedi valaki. Ezzel a poroszos logikával az angolszászok "minden szabad, ami nem tilos" elvét szokták szembeállítani, ami sokkal szabadabb is lehetne, csak hát annyi minden tilos náluk is.
Annyi tiltással épül ki az életünk. Szülőként érzékelem, hogy mennyi tiltást építek be én magam is gyerekeimbe, és még azt sem mondhatom, hogy mindig akaratlanul
Hogy van ez? Szükség van tiltásra?
Ha visszamegyünk a kezdetekhez, az eredeti állapothoz, Ádámhoz és Évához, azt látjuk, Isten egyetlen dolgot tiltott.
Valóban elegendő egyetlen tiltás egy gyerek felneveléséhez? Hihetetlennek tűnik, pedig, mivel Isten gyermekei vagyunk -- ez a helyzet.
Hmm... Egyetlen tiltás? Annál azért biztos több van... Lássuk csak:
Sose menj át az úton anélkül, hogy körbenéznél!
Meg ne lássam, hogy felmászol az ablakpárkányra!
Ne húzd a kutya farkát!
Tedd le azt a poharat!
Azonnal hagyd abba!
Sose menj ki sapka nélkül!
Tiltások ezek? Tiltások, és parancsok. A parancs talán még rosszabb, mint a tiltás: a tiltás a lehetőségnek, a szabadságnak csak az egyik felét veszi el, a parancs az egészet. A tiltások és parancsok, amellett, hogy leszűkítik a világot, elveszik az önállóságot. A szabadságot. A felelősséget.
De hát hogyan lehet parancsok és tiltások nélkül gyereket nevelni?!
Egyáltalán, miért kell tiltás? Egy szülő azért tilt dolgokat, mert tudja, hogy az a valami árt a gyerekének. Árt -- de hát nem lehet megkímélni mindentől; attól, hogy megtapasztalja a világot, még ha meg is sebzi magát.
Próbáljuk meg: ha amúgy is szűkében vagyunk a tiltásoknak (mint a Hegylakóban: csak egy maradhat), akkor a legjobb, ha a 'kisebb' veszélyeket nem tiltjuk. Mit tehetünk helyette?
Javasoljunk: én a helyedben nem húznám meg a farkát.
Tanítsunk: ha meghúzod a farkát, lehet, hogy beléd kap.
Kérleljünk: kérlek szépen, az én kedvemért, ne húzd meg a farkát, jó?
Vagy ezek kombinációját.
Vagy csak legyünk ott, és vigyázzunk rá. Ha nem mi, akkor másvalaki.
Igen, el tudom képzelni, hogy egy olyan közegben, ahol mindenki szeretettel és törődéssel, odafigyeléssel vesz körül minden gyereket, ott lehet tiltások nélkül nevelni.
Most azonban még nem.
Jelen világunkban annyiféleképpen meg lehet sérülni és meg lehet halni. A tiltások szerintem elkerülhetetlenek, egyelőre; noha tudom, hogy ez torzítja a gyerek egyéniségét, kifejeződését.
Hogyan lehet a tiltásokat feloldani? Most már csinálhatod? Most már meghúzhatod a 25cm-nél nem nagyobb marmagasságú kutyák farkát, kivéve a bullterrierét?
Idétlenül hangzik -- mert hát az is. Ha már elég érett ahhoz, hogy felhatalmazzam ilyesmire, akkor már csak van annyi esze, hogy ne tegye meg, nem?
Pedig valahogy fel kell hatalmazni a gyereket, mert különben benne marad a tiltás, a parancs. Hogyan, mitől lesz tetteiért felelős ember a gyerekből? A tiltás elveszi a felelősséget, hogyan adjuk neki vissza? Mikor kezdődik el a felelősség időszaka?
Szerintem a beavatások pont erről (is) szóltak. A beavatási szertartás: felhatalmazás.
(El kellene gondolkodnom, mi mindent tiltottam vagy parancsoltam meg a lányainknak. Legalább tudnom kellene róla, hogy ha eljön az ideje, fel tudjam hatalmazni őket.)
Igen -- az elmaradt beavatások kora. Egyik intézményből a másikba kerülünk, a ballagások és gólyabálok aligha számítanak beavatásnak. Nem csoda, hogy sokan, ha nem mind, úgy esünk ki a cső végén, hogy nem érezzük magunkat felhatalmazva, 'fel-nőtt' emberként, de nem felnőttként.
Ki kell találnunk a beavatási szertartásokat, hogy felhatalmazzuk gyermekeinket, társainkat, vagy akár saját magunkat.
| It was a large room. Full of people. All kinds. And they had all arrived at the same buidling at more or less the same time. And they were all free. And they were all asking themselves the same question: What is behind that curtain? You were born. And so you're free. So happy birthday. | Egy nagy terem volt. Tele emberekkel. Mindenfélékkel. És mind körülbelül egyszerre érkeztek ugyanabba az épületbe. És mind szabadok voltak. És mind ugyanazt a kérdést tették fel maguknak: Mi van a mögött a függöny mögött? Megszülettél. Tehát szabad vagy. Hát boldog szülinapot. |
Laurie Anderson - Born, never asked
Hogy mi van a függöny mögött?! A csudába, hát menj, és nézd meg!
A törvény kapujában -
Laurie Anderson fenti száma -
Nyuszika és a medve halállistája -
"Just do it" -
"Mert megérdemled" -
A drámai, a tényszerű, a humoros, a populáris, de mindegyik ugyanarról szól.
Hogy megválaszoljam az elején feltett kérdést: Tényleg fel kell hatalmazni minket? -- praktikusan, igen, fel kell. Nosza:
Fel vagy hatalmazva! Láss neki, és csináld!
Mert ha nem csinálod, azt is megérdemled.
És még egy: mi volt az az egy dolog, ami elég veszélyes volt ahhoz, hogy Isten megtiltsa? És mikor jön a felhatalmazás? Erről legközelebb, az Egy buddhista a bűnbeesésről c. írásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése