Mici cica, avagy gyermekeink eredeti lelke

Hétvégén, az Eredeti Alapelv szeminárium szünetében páran beszélgettünk az előadóval, Reiner Fuchs-szal. Szóba került a gyermeknevelés is. Elmondta, hogy egyre érzékenyebbek a gyermekek az igazságra, arra, ami történik körülöttük. A gyermekek bátran ki is mondják azt, amit éreznek, gondolnak:

"Ha a gyermeked azt mondja, hogy ez a bácsi hazudott, és te is tudod, hogy hazudott, akkor ne ködösíts, ne cáfold meg, még ha a legkedvesebb nagybácsi is volt az illető. Mondd azt, hogy igen, nagybácsi nem mondott igazat, de ezt tartsuk meg magunknak, az az ő saját feladata lesz majd felismerni, hogy ez nem volt helyes.

A gyermekek gyakran azt is érzik és mondják, hogy egy helynek nincs jó hangulata, kellemetlenül érzik magukat. Fogadd el, és ne menjetek oda. Azzal, ha erőlteted, vagy letorkolod, hogy ugyan már, micsoda szamárság, a gyermek elbizonytalanodik saját megérzésében, és később ő maga is meg fogja kérdőjelezni."

Nagyon hamar meg is tapasztaltam ezt az érzékenységet. Szombaton új családtag költözött be hozzánk, Mici, egy apró, kócos kiscica. Nagyon aranyos, de még pici, talán csak öt hetes. Natival nagyon szeret játszani, teljesen összenőttek. Ma délelőtt Nati sírására Zsuzsi aggódva ment be a szobába. Nem volt pedig látszólag semmi baj, Nati is, Mici is egészben volt. Nati azonban érezte, hogy Micinek hiányzik az anyukája. Érezte, együtt rezgett Micivel, a saját lényében érezte; ugyanolyan valós érzet volt számára, mint amit lát, hall.

Mici teljesen igénybevette Natit. Noha fizikailag semmit nem kell vele csinálni: teljesen önjáró, önálló, stramm kiscica, mégis, az az érzelmi hiány, ami Mici felől árad, Natit őszinte, odaadó törődésre késztette. A cicával való játék számára nem csupán szórakozás, hanem érzelmi munka: erőfeszítés, ahogy ösztönösen ráhangolódik és próbálja betölteni a cicamama szerepét -- Nati cica-mamává válik. Eltartott pár napig, amíg egyáltalán rájöttünk, hogy mi történik.

Megható és megdöbbentő volt a felismerés; az, hogy egy gyermek, akinek érzelmi érzékelése nincs lerombolva, milyen mélyen tud kapcsolódni egy állathoz, és nem a koncepciók, nem a gondolatok, hanem az érzelmek, a szív szintjén. Számomra gyakoribb, hogy az érzelmi szint úgy jelenik meg, hogy gondolataimat érzelmekkel itatom át: tudom, hogy nincs anyukája, tudom, hogy hiányzik neki, és megpróbálom belehelyezni magam a szituációba, megpróbálom átérezni.

Emulálom az érzelmeket, vagy megteremtem, korábbi élmények alapján. Nati viszont érzékeli, úgy, ahogy van, anélkül, hogy interpretálná; érzi azt, amit a cica érez, a maga nyers formájában. 'Látlak', ahogy az omaticayák mondanák.

Ez az érzékenység egyik kulcs eleme a Mennyei Királyság létrehozásának. A te örömed az én örömöm. A te bánatod az én bánatom.

Igaz Atya napokig sírt, mikor kinyílt előtte Mennyei Atya nyomorúságos helyzete, aki évezredeken, ha nem évmilliókon keresztül jóformán tehetetlenül nézte, mi lett gyönyörű gyermekeiből, hogyan ölik és használják ki egymást; aki szüntelenül dolgozott a helyreállítás gondviselésének folyamatán, mégis csak vádakat és meg nem értést kapott teljes magányában.

Számomra mindez egyelőre leginkább csak elmélet, elszomorító gondolatok. Igaz Atyának a megkérdőjelezhetetlen valóság, mivel érzi, a bőrén, a csontjában; mindig és mindenütt.

Hogy lehet így élni? Biztos beleőrülnék, ha lelkemre ülne az emberi történelem és a jelen nyomorúságának teljessége. (Pedig ez vállalt célom, szívben eggyé válni Istennel és Igaz Szülőkkel.)

Végezetül egy csak részben idevágó kínai tanmese, tanulsággal a gyermekneveléssel kapcsolatban; arról, hogy miért fontos ápolnunk gyermekeink eredeti lényét, valamint arról, hogy a szellemi valóság fontosabb a materiális valóságnál:

MIÉRT ÖLTE LE ZENG SHEN A DISZNÓT?

Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.

– Maradj veszteg! – kiáltott rá az anyja. – Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik.

Az asszony rákiáltott.

– Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan ! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.

- Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? – kérdezte Zeng Shen. – A kisgyerek tudatlan, mindenben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha az anya becsapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.

Azzal leszúrta a disznót.