Kettő az egyben: vicc és találós kérdés
1. vicc:
Két süket találkozik:
- Szia, horgászni mész?
- Nem, nem, horgászni megyek.
- Ja jó, már azt hittem, horgászni mész.
2. találós kérdés:
Mire hasonlít nagyon ez a fenti vicc?
Sokszor férfi és nő beszélget így egymással. Az egyik ilyen kritikus helyzet, amikor a nő megosztja egy problémáját, gondolatát, kétségeit párjával. A férfi segíteni akar, és hozza az ötleteket, a javaslatokat. A nőnek szüksége van arra, hogy a férfi ott legyen mellette és meghallgassa -- de nem arra, hogy megmentse. Amit a nő néha, a tudatosság pillanatában kifakadva meg is fogalmaz:
- "Nem kellenek a jótanácsaid, nem kell kihúznod a csávából, nem kell megoldanod a problémámat, nem kell megoldanod az életemet! És tedd le a telefont, nem kell felhívnod! Hallgass meg, legyél társam, érezd, ami bennem van. Ne magyarázd meg, ne húzd rá az intellektus szürke búráját! Nem azért mondom el ilyen részletesen! Azért mondom el, hogy megértsd azt az érzelmi állapotot, amiben most vagyok, és megértsd az érzelmi változásoknak azt a folyamatát, ahogyan ide kerültem. "
A nő csak elkeseredik és úgy érzi, nem érti meg, nem figyel rá a férfi, ha az nyomban intézkedni kezd. Az esetek nagytöbbségében nem arra van szükség; de az biztos, hogy nem azonnal.
Legyen vágy mindkettőtök részéről a kapcsolat érzelmi oldalának aktív ápolására.
Férfitárs!
Zavarjon téged a tény, hogy nem érted, miről beszél kedvesed! Zavarjon, hogy nem érzel semmit abból, amit hallasz! Zavarjon és bántson, hogy szeretett nőd valamit meg akar osztani; valamit, ami kincs számára, neked viszont csak kavics! Gondold végig újra és újra, amit megosztott veled, legyen akármilyen kicsiség, és telítsd érzelmeiddel, itasd át érzésekkel a gondolatot! Kérdezd magadtól, hogy mit éreznél a helyében. Ha nem megy, ha semmire sem jutsz, ne add fel – tedd félre. Beszélj vele, mondd el, hogy foglalkoztál a dologgal, mondd el, mire jutottál – nem az elméletekkel, hanem az érzelmi szituációval. És nem kell bonyolult dolgokra gondolni. Gyakran az, ha valóban átérzed, az tökéletesen elegendő.
Hölgyem!
Te pedig ne add fel! Harcolnod kell, hogy párod képes legyen érzelmeit megélni – mert nem csak kimutatni nem tudja, sokszor megélni sem. Segítsd őt, és adjál fogódzókat, kedvesen, amitől magabiztosan mozoghat! Mondd el, hogy mit szeretnél tőle: figyelmet, bátorítást, érintést, ölelést, csendes hallgatóságot – a férfi azt hiszi, nagyon bonyolult dologról van szó (mi másért ne értené?) , és nyomban megoldja, ha nem vigyázol. Bátorítsd azzal, hogy elismered és üdvözlöd minden lépését, érezze, hogy jutott egyről másfélre. Ne fogadd el, hogy kikerüli, eltolja az érzelmeit! Kérdezz rá, kedvesen és valóban érdeklődve, hogy mit is érez. Előbb-utóbb az eredeti lelke túljut a gátlásokon és elmondja, ha stabilan és őszintén mindig igényled tőle. Ne feledd, neki is igénye van rá; az ő lelke is éhezik.
Az őszinte érzelmek megosztása maga a szeretet.
A szeretet az, amitől férfi és nő is végül valóban ez lesz: kettő az egyben.
2010. április 21., szerda
2010. április 20., kedd
Adóellenőr
Ez egy rövid felismerés arról, hogy miért néznek adóellenőrnek, amikor 'hatékony' üzemmódban vagyok.
Azért, mert a szavaim és a viselkedésem nincs összhangban. Kedves vagyok, mert az vagyok, mit tegyek; az arckifejezésem azonban szigorú és a szemkontaktusom rövid -- mintha rendelkeznék, utasítanák, amikor beszélek valakivel. Pedig csak nem akarom rabolni az idejét. Viszont ettől úgy tűnik, mintha a kedvességem lenne a máz, és a szigorúság a valódi -- egy kedveskedni próbáló szigorú ember -- egy adóellenőr. Vagy: Maga próbavásárló?! - Ezt a kérdést pár hete szögezte nekem egy pénztáros a Brico-ban -- nem is feltételeztem volna róla, hogy hallott már próbavásárlókról. Tiltakozásom nem győzte meg, látszott a gyanakvás a szemében :) .
Szóval, így az idejét nem is rabolom, csak a kedvét, meg a magabiztosságát, hogy ő egyáltalán létezik. Pedig szüksége lenne a visszajelzésre, arra, hogy ő OK, hogy igen, észrevettelek, létezel. Nos ettől fosztom meg őket.
Azért, mert a szavaim és a viselkedésem nincs összhangban. Kedves vagyok, mert az vagyok, mit tegyek; az arckifejezésem azonban szigorú és a szemkontaktusom rövid -- mintha rendelkeznék, utasítanák, amikor beszélek valakivel. Pedig csak nem akarom rabolni az idejét. Viszont ettől úgy tűnik, mintha a kedvességem lenne a máz, és a szigorúság a valódi -- egy kedveskedni próbáló szigorú ember -- egy adóellenőr. Vagy: Maga próbavásárló?! - Ezt a kérdést pár hete szögezte nekem egy pénztáros a Brico-ban -- nem is feltételeztem volna róla, hogy hallott már próbavásárlókról. Tiltakozásom nem győzte meg, látszott a gyanakvás a szemében :) .
Szóval, így az idejét nem is rabolom, csak a kedvét, meg a magabiztosságát, hogy ő egyáltalán létezik. Pedig szüksége lenne a visszajelzésre, arra, hogy ő OK, hogy igen, észrevettelek, létezel. Nos ettől fosztom meg őket.
2010. április 15., csütörtök
Amikor igazán figyelsz
Az alábbi történet az irokéz Paula Underwood-tól származik. Nagyon jól bemutatja azt a tudatos munkát, amire szükség van a figyelem fejlesztéséhez.
Amikor igazán odafigyelsz
Kislány voltam, talán úgy ötéves, amikor apám elkezdett velem egy játékot… mindig, mikor valaki jött hozzánk és mesélt valamit, apám megkérdezte: „Emlékszel, mit mesélt, szívem?” Visszamondtam apámnak, amit az illető mondott, míg végül olyan jó lettem benne, hogy egész hosszú előadásokat is szó szerint el tudtam mondani; bármit, amit mesélt.
Mindig ezt játszottuk.
Végül egy nap ott volt ez az idős úriember, Richard Thompson. Még mindig emlékszem a nevére, velünk szemben lakott az utcában. Minden alkalommal, amikor apám kijött füvet nyírni, odajött hozzá Mr. Thompson; én is ott lófráltam.
Apám azt mondta: „Gyere csak ide, szívem, és hallgasd, amit az úr mesél. Nagyon érdekes." Így hát odafigyeltem rá, és amikor később apám megkérdezte, hogy mit hallottam, elmondtam.
Nos, végül az összes történetet, amit csak megosztott apámmal, kívülről tudtam. Akkor apám azt mondta: „Egyre jobb vagy ebben. De hallod-e a szívének a hangját?” Én azt gondoltam, micsoda?? Napokig úgy járkáltam, hogy fülemet az emberek mellkasához nyomtam, próbálva hallani a szívüket.
Végül apám még egy tanulópályát talált ki számomra: megkérte anyám, hogy olvasson fel cikkeket az újságból. Az mondta: „Ahhoz, hogy igazán megértsd a cikket, azt hiszem, tudnod kell olvasni a sorok között.”
Azt gondoltam: „Ó igen, olvasni a sorok között. Hallani a szavak között.”
Így amikor legközelebb figyeltem Mr. Thompsonra, megpróbáltam hallani a szavak között. „Tudom, hogy a történetet ismered,” mondta apám, „de hallottad a szívét?” Én ezt mondtam: „Igen. Nagyon magányos és azért jön, hogy megossza az emlékeit veled újra és újra, mert azt kéri, legyél társa az emlékeivel.”
Ez csak úgy kijött belőlem. Más szavakkal, a szívem visszhangozta az ő szívét.
Amikor ilyen módon tudsz figyelni, akkor nem csak az embereket hallod meg. Amikor igazán odafigyelsz, meghallod az Univerzum hangját.
Amikor igazán odafigyelsz
Kislány voltam, talán úgy ötéves, amikor apám elkezdett velem egy játékot… mindig, mikor valaki jött hozzánk és mesélt valamit, apám megkérdezte: „Emlékszel, mit mesélt, szívem?” Visszamondtam apámnak, amit az illető mondott, míg végül olyan jó lettem benne, hogy egész hosszú előadásokat is szó szerint el tudtam mondani; bármit, amit mesélt.
Mindig ezt játszottuk.
Végül egy nap ott volt ez az idős úriember, Richard Thompson. Még mindig emlékszem a nevére, velünk szemben lakott az utcában. Minden alkalommal, amikor apám kijött füvet nyírni, odajött hozzá Mr. Thompson; én is ott lófráltam.
Apám azt mondta: „Gyere csak ide, szívem, és hallgasd, amit az úr mesél. Nagyon érdekes." Így hát odafigyeltem rá, és amikor később apám megkérdezte, hogy mit hallottam, elmondtam.
Nos, végül az összes történetet, amit csak megosztott apámmal, kívülről tudtam. Akkor apám azt mondta: „Egyre jobb vagy ebben. De hallod-e a szívének a hangját?” Én azt gondoltam, micsoda?? Napokig úgy járkáltam, hogy fülemet az emberek mellkasához nyomtam, próbálva hallani a szívüket.
Végül apám még egy tanulópályát talált ki számomra: megkérte anyám, hogy olvasson fel cikkeket az újságból. Az mondta: „Ahhoz, hogy igazán megértsd a cikket, azt hiszem, tudnod kell olvasni a sorok között.”
Azt gondoltam: „Ó igen, olvasni a sorok között. Hallani a szavak között.”
Így amikor legközelebb figyeltem Mr. Thompsonra, megpróbáltam hallani a szavak között. „Tudom, hogy a történetet ismered,” mondta apám, „de hallottad a szívét?” Én ezt mondtam: „Igen. Nagyon magányos és azért jön, hogy megossza az emlékeit veled újra és újra, mert azt kéri, legyél társa az emlékeivel.”
Ez csak úgy kijött belőlem. Más szavakkal, a szívem visszhangozta az ő szívét.
Amikor ilyen módon tudsz figyelni, akkor nem csak az embereket hallod meg. Amikor igazán odafigyelsz, meghallod az Univerzum hangját.
2010. április 14., szerda
Egy fordítás anatómiája
Esterházy Péter mondta a fordítás kapcsán:
"A fordítás homályos vidék, de tőlem nem áll távol az a radikális gondolat, hogy nem, nem kéne fordítani semmit, miközben ez nyilván igaztalan, mert csomó dolgot csak fordításból ismerek, mégis azt gondolom, hogy ismerem őket."
Az utóbbi napok tapasztalata alapján osztom véleményét, hogy ideális esetben nem kéne fordítani semmit.
Igaz Atya önéletrajzát fordítom, az angol fordításából. Angolul a címe As a peace loving global citizen, ebből dolgoztam eddig.
Az egész gond az alábbi mondattal kezdődött, mely magában nem tűnik furának, mégis megütötte a szemem:
I implored President George H.W. Bush through direct correspondence to avoid war in the Arab world, and instead work to realize Saddam Hussein’s retreat through diplomatic means.
Implore: esedezik, kér, könyörög, rimánkodik – ez valahogy nem passzol Igaz Atyához. Igaz Atya kijelentéseket tesz, deklarál, de nem könyörög. Pláne nem az öreg Bush-hoz - még Istenhez sem. Ő sokkal inkább így fogalmaz: Mennyei Atya, ne aggódj -- megcsinálom.
Zavart a dolog, ezért elővettem a koreai eredetit, amit Pethő Hajni nagyon kedvesen elküldött nekem, köszönöm! A könyv címe 평화를 사랑하는 세계인으로, de tényleg.
A nyomozás úgy folyik, hogy lefordítom a koreait, és összenézem, hogy lássam, mennyire torzít az angol fordítás az eredetihez képest. Megkeresni az eredeti koreai szövegben az adott részt, egyelőre nem kis vállalkozás – leginkább fejezetszám, azon belül bekezdés és mondat, ami alapján be tudom azonosítani a megfelelő szövegrészt.
Szerencsére az öreg Bush most segített, a 267 oldal tetején némi böngészés után megtaláltam: 부시.
Innen már csak az igét kellett megtalálni, ami valószínűleg nida-ra végződik, és tényleg: 신신당부했습니다 – ez a valóban hosszú szó a Google szerint angolra úgy fordul, hogy "was pretty clear about", azaz magyarul, "nagyon világosan közöltem" – no igen, ez már inkább Igaz Atya.
1. Angol fordításból lefordítva az egész mondat:
Közvetlen levelezésben könyörögtem George H. W. Bush elnöknek, hogy kerülje el a háborút az arab világgal és ehelyett dolgozzon diplomáciai eszközökkel Husszein visszavonulásán.
2. Koreai eredetiből lefordítva az egész mondat:
Közvetlen levelezésben nagyon világosan közöltem George H. W. Bush elnökkel, hogy ne lépjen háborúra az arab világgal, hanem dolgozzon diplomáciai eszközökkel Husszein visszavonulásán.
Hát azért ez nem pont ugyanaz! Ennél kisebb változtatások is váltottak ki heves reakciókat, mint amikor Danilo Kiš kis híján megverte amerikai angol fordítóját, mert felfedezte hogy "dús haja a válláig hullott" kifejezés helyett "dús haja zuhatagokban hullott vállára" került a fordításba.
Ahogy haladtam előre, szép lassan (jaj nagyon lassan...) kiderült, hogy az egész fejezet hemzseg a költői részektől, komplett bekezdések kerülnek bele úgy, hogy a koreai eredetiben semmi nincs, egy betű se. Egy teljes napig próbáltam átverekedni magam a fejezeten.
A végére teljesen felhúztam magam, mert kiderült, a torzítások kardinálisan megváltoztatják az Igaz Atyáról alkotott képet.
Piros: ami benne van az angolban, de nincs benne a koreai eredetiben
Kék: ami viszont benne van a koreaiban, de nincs benne az angolban
Az angol változatban:
- könyörög,
- aggódik és
- elkeseredetten felhív
pedig valójában a koreai eredeti szerint
- kijelent,
- kijelent, és
- megbeszélést szervez, egy nagyon határozott és praktikus céllal
Másik, egy bekezdés három egymás utáni mondata:
1. Angol fordításból fordítva:
"A világban burjánzik az önzés. Ironikus módon, azonban, az egyént ez lerombolja, és nem csak az egyént, de a körülötte lévőket és az egész nemzetet is. A világbékéhez a legnagyobb akadály az emberek szívében lévő kapzsiság. Az egyénnel kezdődik, kiterjed a nemzetre, és a mohósággal bemocskolt szívek megosztottságot és konfliktust okoznak minden szinten."
2. Koreai eredetiből fordítva:
"A világban burjánzó önzés nem csak az egyént rombolja le, hanem más embereket és nemzeteket is gátol a fejlődésben. A világbékéhez vezető úton a legnagyobb akadály az emberi elmékben lévő kapzsiság lesz. A nyereség utáni mohóság, a telhetetlen kapzsiság elterjedt és a mohóság bemocskolta az emberek elméjét, megosztottságot és konfliktust okozva nemzet és nemzet között."
Szövegértési gyakorlat:
Mit csinál a mohóság?
1. lerombolja az egyént, a körülötte lévőket, és az egész nemzetet
2. lerombolja az egyént, gátol a fejlődésben más embereket és nemzeteket
Hol van a kapzsiság?
1. szívekben
2. elmékben
Mi okoz konfliktust, megosztottságot?
1. az emberi szívek
2. a mohóság
Szűk három mondatban három elég lényeges eltérés. Már azoknak, akik a szavakhoz szeretik társítani a jelentésüket is. Van, aki azt mondja, hogy ugyan már, ez csak szóhasználat; azért a lényeg átjön.
A baj az, hogy nem, nem jön át, pont a lényeg nem jön át. Igaz Atya az angol fordító szerint ironizál a világ jelen helyzetével. „Ironikus módon, lerombolja az egyént.” - hogy adhat ilyen mondatot a szájába a fordító? Hány ilyen lehet még a könyvben?
Több helyen máshol teljesen relatív módon fogalmaz: „Úgy gondolom...”, „Véleményem szerint...” – megnéztem, persze, ez is csak a papírt tölti, az eredetiben nincs ilyen. Igaz Atya abszolút módon fogalmaz, olyan kijelentéseket tesz, amelyek megállnak magukban, és nem egy vélemény, hanem a tény.
Ezek a kifejezések, meg a dramatizáló, túlzó kifejezések azok, amelyek eltorzítják Igaz Atya tiszta, egyedülálló, abszolút és ellentmondásmentes gondolatait, amitől a fordítás már sablonossá, relatívvá válik; egy lesz a többi közül, tetejébe időnként logikai bakugrásokkal: hogyan ironizálhat az egyén és a nemzetek pusztulásáról az, aki a világbékéért küzd, kérdezhetik. Most akkor szomorú ez vagy vicces?
Szomorú, mint ahogy az is, hogy be akarjuk mutatni Igaz Szülőket és egy átszerkesztett képet mutatunk róluk.
Viszont, ha belegondolok: mire az egész könyvet újraolvasom, összenézve az eredetivel, addigra megtanulok koreaiul.
Esterházy mondta azt is, egyik könyvének szerb fordításával kapcsolatban: "Én az ideális fordítást azért mégis úgy látnám, hogy az ideális szerb fordításban csak magyar szavak szerepelnének. Mégpedig ugyanabban a sorrendben, mint az eredetiben. Én így látom."
"A fordítás homályos vidék, de tőlem nem áll távol az a radikális gondolat, hogy nem, nem kéne fordítani semmit, miközben ez nyilván igaztalan, mert csomó dolgot csak fordításból ismerek, mégis azt gondolom, hogy ismerem őket."
Az utóbbi napok tapasztalata alapján osztom véleményét, hogy ideális esetben nem kéne fordítani semmit.
Igaz Atya önéletrajzát fordítom, az angol fordításából. Angolul a címe As a peace loving global citizen, ebből dolgoztam eddig.
Az egész gond az alábbi mondattal kezdődött, mely magában nem tűnik furának, mégis megütötte a szemem:
I implored President George H.W. Bush through direct correspondence to avoid war in the Arab world, and instead work to realize Saddam Hussein’s retreat through diplomatic means.
Implore: esedezik, kér, könyörög, rimánkodik – ez valahogy nem passzol Igaz Atyához. Igaz Atya kijelentéseket tesz, deklarál, de nem könyörög. Pláne nem az öreg Bush-hoz - még Istenhez sem. Ő sokkal inkább így fogalmaz: Mennyei Atya, ne aggódj -- megcsinálom.
Zavart a dolog, ezért elővettem a koreai eredetit, amit Pethő Hajni nagyon kedvesen elküldött nekem, köszönöm! A könyv címe 평화를 사랑하는 세계인으로, de tényleg.
A nyomozás úgy folyik, hogy lefordítom a koreait, és összenézem, hogy lássam, mennyire torzít az angol fordítás az eredetihez képest. Megkeresni az eredeti koreai szövegben az adott részt, egyelőre nem kis vállalkozás – leginkább fejezetszám, azon belül bekezdés és mondat, ami alapján be tudom azonosítani a megfelelő szövegrészt.
Szerencsére az öreg Bush most segített, a 267 oldal tetején némi böngészés után megtaláltam: 부시.
- ᄇ = b,
- 우 = u,
- ᄉ = s
Innen már csak az igét kellett megtalálni, ami valószínűleg nida-ra végződik, és tényleg: 신신당부했습니다 – ez a valóban hosszú szó a Google szerint angolra úgy fordul, hogy "was pretty clear about", azaz magyarul, "nagyon világosan közöltem" – no igen, ez már inkább Igaz Atya.
1. Angol fordításból lefordítva az egész mondat:
Közvetlen levelezésben könyörögtem George H. W. Bush elnöknek, hogy kerülje el a háborút az arab világgal és ehelyett dolgozzon diplomáciai eszközökkel Husszein visszavonulásán.
2. Koreai eredetiből lefordítva az egész mondat:
Közvetlen levelezésben nagyon világosan közöltem George H. W. Bush elnökkel, hogy ne lépjen háborúra az arab világgal, hanem dolgozzon diplomáciai eszközökkel Husszein visszavonulásán.
Hát azért ez nem pont ugyanaz! Ennél kisebb változtatások is váltottak ki heves reakciókat, mint amikor Danilo Kiš kis híján megverte amerikai angol fordítóját, mert felfedezte hogy "dús haja a válláig hullott" kifejezés helyett "dús haja zuhatagokban hullott vállára" került a fordításba.
Ahogy haladtam előre, szép lassan (jaj nagyon lassan...) kiderült, hogy az egész fejezet hemzseg a költői részektől, komplett bekezdések kerülnek bele úgy, hogy a koreai eredetiben semmi nincs, egy betű se. Egy teljes napig próbáltam átverekedni magam a fejezeten.
A végére teljesen felhúztam magam, mert kiderült, a torzítások kardinálisan megváltoztatják az Igaz Atyáról alkotott képet.
Piros: ami benne van az angolban, de nincs benne a koreai eredetiben
Kék: ami viszont benne van a koreaiban, de nincs benne az angolban
Az angol változatban:
- „Közvetlen levelezésben könyörögtem George H. W. Bush elnöknek…”
- „Nagyon aggódtam, hogy ha Irakot megtámadják, az arab világ egyesül az Egyesült Államok és a keresztény világ ellen.”
- "A Kairói rendkívüli ülésen kilenc ország legmagasabb muzulmán vezetői és nagy muftijai vettek részt, beleértve a Szíriai és Jemeni nagy muftikat. A megbeszélés középpontjában az arab és muzulmán világhoz intézett elkeseredett felhívásom állt, hogy ne támogassák Szaddam Husszeint abban, hogy ez egy szent háború."
- „Közvetlen levelezésben nagyon világosan közöltem George H. W. Bush elnökkel”
- „Ha Irakot megtámadják, az arab világ egyesül” — ennyi! Nincs benne semmiféle aggodalom, meg USA, meg keresztény világ
- „Így, az iraki inváziónál végül a Kairói rendkívüli ülés azért jött létre, hogy Szíria és Jemen küldöttei egyetértsenek, hogy nem vesznek részt a háborúban soha.”
- könyörög,
- aggódik és
- elkeseredetten felhív
pedig valójában a koreai eredeti szerint
- kijelent,
- kijelent, és
- megbeszélést szervez, egy nagyon határozott és praktikus céllal
Másik, egy bekezdés három egymás utáni mondata:
1. Angol fordításból fordítva:
"A világban burjánzik az önzés. Ironikus módon, azonban, az egyént ez lerombolja, és nem csak az egyént, de a körülötte lévőket és az egész nemzetet is. A világbékéhez a legnagyobb akadály az emberek szívében lévő kapzsiság. Az egyénnel kezdődik, kiterjed a nemzetre, és a mohósággal bemocskolt szívek megosztottságot és konfliktust okoznak minden szinten."
2. Koreai eredetiből fordítva:
"A világban burjánzó önzés nem csak az egyént rombolja le, hanem más embereket és nemzeteket is gátol a fejlődésben. A világbékéhez vezető úton a legnagyobb akadály az emberi elmékben lévő kapzsiság lesz. A nyereség utáni mohóság, a telhetetlen kapzsiság elterjedt és a mohóság bemocskolta az emberek elméjét, megosztottságot és konfliktust okozva nemzet és nemzet között."
Szövegértési gyakorlat:
Mit csinál a mohóság?
1. lerombolja az egyént, a körülötte lévőket, és az egész nemzetet
2. lerombolja az egyént, gátol a fejlődésben más embereket és nemzeteket
Hol van a kapzsiság?
1. szívekben
2. elmékben
Mi okoz konfliktust, megosztottságot?
1. az emberi szívek
2. a mohóság
Szűk három mondatban három elég lényeges eltérés. Már azoknak, akik a szavakhoz szeretik társítani a jelentésüket is. Van, aki azt mondja, hogy ugyan már, ez csak szóhasználat; azért a lényeg átjön.
A baj az, hogy nem, nem jön át, pont a lényeg nem jön át. Igaz Atya az angol fordító szerint ironizál a világ jelen helyzetével. „Ironikus módon, lerombolja az egyént.” - hogy adhat ilyen mondatot a szájába a fordító? Hány ilyen lehet még a könyvben?
Több helyen máshol teljesen relatív módon fogalmaz: „Úgy gondolom...”, „Véleményem szerint...” – megnéztem, persze, ez is csak a papírt tölti, az eredetiben nincs ilyen. Igaz Atya abszolút módon fogalmaz, olyan kijelentéseket tesz, amelyek megállnak magukban, és nem egy vélemény, hanem a tény.
Ezek a kifejezések, meg a dramatizáló, túlzó kifejezések azok, amelyek eltorzítják Igaz Atya tiszta, egyedülálló, abszolút és ellentmondásmentes gondolatait, amitől a fordítás már sablonossá, relatívvá válik; egy lesz a többi közül, tetejébe időnként logikai bakugrásokkal: hogyan ironizálhat az egyén és a nemzetek pusztulásáról az, aki a világbékéért küzd, kérdezhetik. Most akkor szomorú ez vagy vicces?
Szomorú, mint ahogy az is, hogy be akarjuk mutatni Igaz Szülőket és egy átszerkesztett képet mutatunk róluk.
Viszont, ha belegondolok: mire az egész könyvet újraolvasom, összenézve az eredetivel, addigra megtanulok koreaiul.
Esterházy mondta azt is, egyik könyvének szerb fordításával kapcsolatban: "Én az ideális fordítást azért mégis úgy látnám, hogy az ideális szerb fordításban csak magyar szavak szerepelnének. Mégpedig ugyanabban a sorrendben, mint az eredetiben. Én így látom."
2010. április 12., hétfő
Közös vagyon, közös idő
Én férfi, te nő
Én a dal, te a vers
Én a menny, te a föld
Mi ketten itt együtt maradunk
Gyermekek szülei leszünk
Én a dal, te a vers
Én a menny, te a föld
Mi ketten itt együtt maradunk
Gyermekek szülei leszünk
Hinduizmus, Atharva Veda 14.2.71
Nem azok az igaz férj és feleség, akik csupán házastársak:
Valóban azok keltek egybe, akik két formában, de egy fényként léteznek.
Valóban azok keltek egybe, akik két formában, de egy fényként léteznek.
Szikhizmus, Adi Granth, Var-Suhi-Ki, M.3, p. 788
Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.
Judaizmus, Kereszténység, Iszlám, 1 Mózes 2:24
Hogyan lehet két ember egy, hogyan lehetünk valóban egy test? Ez valami misztikus dolog, amit nem érthetünk? Vagy csak profán? Meghalunk, és utána eggyé válunk? Vagy még előtte? Csak úgy magától?
Mivel a Mennyei Királyság férfi és nő Isten központú egységével kezdődik, ezek nagyon fontos kérdések.
Férfi és nő egysége nem misztikus dolog, nem azzal kezdődik legalábbis. Praktikus dolgokkal indul, itt, a fizikai életünk során. És nem megy magától, erőfeszítést kell tenni érte, nap mint nap.
Hogy mi minden kell hozzá, azt nem tudom még. Az elégséges feltételt.
Tudok viszont pár dolgot, amit biztosan állíthatok, hogy elengedhetetlenek hozzá. Szükséges feltételek.
Ha férfi és nő valóban egy, akkor minden közös.
Mit jelent mindez a mai gyakorlatban, a mai mindennapokban?
Közös a vagyon
Közös a ház, az autó, a pénz, közösek a bankszámlák, közös a családi kassza. A pénzről közösen döntünk. Ezt megelőzően, persze, mind a ketten tudunk a pénzről – nincsenek dugipénzek. Nincsen „ez az én pénzem, ez a családi kassza, ez a te pénzed” sem. Az ilyen határok egy ponton meggátolják az intimitást az élet minden területén.
Gyakori, hogy a férj az, aki a legtöbb pénzt tudja a háztartásba adni (és most akarattal nem azt mondtam, hogy ő a fő pénzkereső!), ezért ő az, aki elosztja a pénzt – ennyi van a hétre szívem. Ez nem az egységről, nem a szívről szól. Ismerek persze családokat, ahol az egyik fél hírhedten nagyvonalúan bánik a pénzzel; ebben az esetben sem tartom jónak, ha a másik fél az, aki egyedül kezeli a pénzt. Szeretettel és humorral meg lehet értetni és meg lehet mutatni az erőforrások véges voltát. Rendben drágám, megvesszük az autót, akkor marad huszonötezer forint a bevásárlásokra. Meg a rezsire és a ház hitel törlesztésére, jó lesz így? Nem? Akkor tűnődjünk még egy kicsit stb.
Úgy gondoljunk a pénzre, hogy közösen keressük. Aki többet keres, aki kevesebbet keres – egy családban ez nem számít, és amúgy is változik; idővel a másik fél könnyen többet kereshet; nincs jelentősége. Ha a feleség otthon van a gyerekekkel és pénzt nem keres, akkor is közösen keressük a pénzt. A feleség a hátország, aki az otthon nyugalmát adja a családnak, aki nélkül a férj nem mehetne azzal a stabilitással dolgozni. A nő otthoni munkája komoly érték; nincs mód és egyáltalán nincs szükség annak mérlegelésére, hogy ki mennyit tesz a kasszába.
Közös az idő és a tevékenységek
Közösen döntünk az idő felhasználásáról, valamint a tevékenységekről. A tevékenységeket két fő dimenzió mentén rendezhetjük el: egyéni vagy közösségi tevékenység, illetve az állandó állapot fenntartása vagy a változás, fejlődés a tevékenység célja:
Állandóság
Egyéni
- Alvás, evés, sport
- Háztartás, ház körüli munka
- Hitélet
- Gyermekek körüli tevékenységek
- Párkapcsolat ápolása
- Kapcsolattartás ismerősökkel, családdal
Egyéni
- Tanulás, új tevékenységek
- Hobby, művészi tevékenység
- Szórakozás, mozi, színház stb.
- Mások segítése
- Közösségi munka
Ha a négyfajta tevékenység mindegyikére nincs ideje valamelyik félnek, akkor azon aspektusa nem lesz egyensúlyban. Lehet úgy dönteni, hogy adott tevékenység nem fér bele a nap 24 órájába, ezért egy időre – ez lehet egy hónap, egy év, amíg felnőnek a gyerekek – nem foglalkozunk az adott tevékenységgel, azonban mindenképpen tudatos, átgondolt döntés legyen. Csak olyan dolgot hagyjunk el, amiről tudjuk, hogy az, aki lemond róla – igen, ez lemondás – az valóban tudja vállalni.
Ennek jellege és mértéke egyénenként és családonként nagyon eltérő lehet. Ismerek családot, ahol az egyik fél művészi önkifejezése esszenciális az egyéni létezés fenntartásához, ezért nagyon jelentős mennyiségű és minőségű (fókuszált, zavartalan egyedüllét) időt szánnak rá neki. Nálunk ez másképp van; mivel én sikerélményként tudom megélni a ház körüli munkákat ugyanúgy, mint a gyerekekkel való tojásfestést, nem igénylem ezt a fajta egyedüllétet (bár mostanában jelentős háborítatlan időm szabadult fel; mégsem erre használom).
Külön figyelni kell a hosszú ideig otthon lévő feleség időstruktúrájára. A gyermekekkel való együttlét örömteli és szívet melengető élmény (így tekint rá egy naiv gyermektelen lény rózsaszín, szív alakú szemüvegén keresztül), mégis, a gyermekekkel és a háztartással töltött munka nagyon monoton tud lenni: a fenti besorolás szerint a feleség ideje nagyon jelentős részét az Állandóság alá tartozó tevékenységekkel tölti. Valódi lehetőséget kell biztosítani a feleség számára a más jellegű tevékenységekre. Nem könnyű kialakítani egy rendszeres tevékenységet: a férj feladata, hogy segítse feleségét ebben azzal is, hogy komolyan veszi a naptárban a feleségének dedikált időt. Nem könnyű kitalálni azt sem, pontosan mi is lenne az a tevékenység, amire szüksége van a feleségnek: bátorítani kell őt. Ha nem jön be pl. az akvarellfestés, akkor segíteni kell abban, hogy találjon mást. Könnyű feladni azzal, hogy á, ez nem is érdekel téged, hagyjuk a csudába – a lélek azonban tovább sóvárog az új, a más, a változás után, és megbetegszik (először a lélek, majd a test is), ha nem találja a kiutat.
Ez mind nagyon projekt menedzsment szagúnak hangzik így újraolvasva. Pedig a jól kitalált struktúra mögött a lényeg a szív, a másikért való létezés: mindig keressük azt, hogyan tudjuk a párunk életét még jobban segíteni, számára még örömtelibbé tenni.
Legyünk készek bármikor odaadni időnket és energiánkat a párunknak, aktívan, magunktól. Ha kell, tevékenységgel: gyerekekre vigyázás, takarítás, fűnyírás, egy levél megírása, egy masszázs, egy tanács egy nehéz szituációban, egy kéretlen helyreigazítás, szintén kéretlen odafigyelés a másik diétájára: apa tedd le azt a kólát!
Ha kell, csupán a jelenléttel, figyelemmel. Gyakran a nehezen összeszervezett privát művész-óráknál fontosabb az igazi, osztatlan odafigyeléssel és törődéssel eltöltött, minőségi együttlét. Azt érzékelem, hogy férj és feleség őszinte adás-elfogadás kapcsolata, az érzelmek és élmények megosztása hihetetlen energiákat szabadít fel. Bármi, amit kimondunk, megfogalmazunk, őszintén vállalunk, megszűnik nyomás, teher lenni, és megnyílik a lehetőség a változásra. Az ilyen őszinte, intim beszélgetésekben elsődlegesen párunk az a partner, aki mindig ott van, aki mindig meghallgat.
Azt tapasztalom, a férj-feleség kapcsolat hihetetlen erővel bír, ha úgy tudjuk megélni, ahogy Isten eredetileg tervezte. A férfi és nő fizikailag, szó szerint két fél: ez nem egy szimbólum (vagy ahogy M. Csaba (sajnos nem viccből) mondaná, szimbóleum). A férfi és nő egysége a két félnél hatalmasabb entitást teremt, ami valóban Isten képmása.
A kínai karakterek mély bölcsességgel bírnak:
天 – Isten, Menny
A karakter két másik karakterből áll össze:
二 – kettő
人 – ember
Igen, a férfi és nő egysége valóban Isten képmása. Rendben, ezt a gyöngyszemet nem én találtam; a Cheon Seong Gyeong előszavából emeltem át.
A teljes egység több, mint a vagyon és az idő közössége. A közös létezés kiterjed a közös célokra, a közös vágyakra, közös gondolatokra, közös érzésekre -- ez az, ahol a dolog kezd misztikussá válni, ezekről majd később írok.
2010. április 6., kedd
Deepak Chopra - Kvantum gyógyítás előadás
Nemrégiben megtaláltam Deepak Chopra előadását, amelynek Quantum Healing, Kvantum gyógyítás a címe, de az azonos című könyvének tartalmán túl foglalkozik - gyorstalpaló módon - ezerféle dologgal, az ajurvédikus gyógyítás birodalmából. A hanganyag elég rossz minőségű és nem találtam meg az átiratát. Tervezem, hogy lassacskán kijegyzetelem az egyes témákat, feldolgozva és kipróbálva, amit lehet.
A témák, amiket eddig meghallgattam a több mint négy órás előadásból:
A témák, amiket eddig meghallgattam a több mint négy órás előadásból:
- Premature cognitive commitment -- hogyan korlátozzuk a valóságunk megtapasztalását: uborkásüvegbe zárt legyek, cicák csíkos szobákban, elefántok madzaggal kikötve
- Materializmus -- elkülönülő objektumok, kortárs nyugati gyógyítás, programozható egészség és betegség,
- Összekapcsoltság és áramló világ -- hány atom van bennünk Jézus testéből? hány hét alatt újul meg egy máj? a változó fizikai valóság
- A nem anyagi intellgencia -- "we are really human beings who have occasional spiritual experience, in fact we are spiritual beings that have occasional physical experience" -- a paradigmaváltás, és ahogy ez megjelenik a tudományokban: hogyan alakítja magát az intelligencia anyaggá. Gondolkodó, érző sejtek, szervek.
- A lélek rétegei -- a szellem: végtelen lehetőségek mezeje, a lélek: valószínűségi amplitúdó, a test: fagyott részecskék a figyelem egy pillanatában.
- Élmény és értelmezése -- a molekula mint az élmény értelmezése. miért hétfő reggel a leggyakoribb a szívroham? hogyan teremtjük meg a fizikai univerzumot, hogy transzformáljuk az energiákat színekké, hangokká, sőt, akár az idővé? Asztrofizikusok: nincs egyetlen kísérlet, ami az idő létezését bizonyítaná. Az időt a gondolatok mozgása teremti. Thomas Gold, Hawking
- A váltás: hogyan gondoljunk a testünkre úgy, mint a gondolatok, érzések, vágyak alakította áramló energiamezőre. A tudatotsság nem az anyag velejárója -- az anyag a tudatosság velejárója (ez ugyanaz, mint amiről Peter Russel is beszél hosszasan a The primacy of consciousness előadásában, amiről szintén szeretnék írni).
- Rák kezelése, onkológusok tétovázása és a tények alapú élet.
- Holografikus információ az emberi testben, a tudatosság manifesztálódása
- Érzékszervi gyakorlatok a tudatosság manifesztálására és a figyelem élesítésére, gyógyításra: szem gyakorlatok, hangok (primordial sounds), ízlelés (védikus ételek, ízek),
Védikus tudás
Az ősi indiai védikus tudás valóban gazdag. Az élet minden területére kiterjed, és az egész a szellemi örökségben gyökerezik, konzekvensen végigvezetve a szellem manifesztálódását az anyagban. A magyarázatai összhangban vannak az Alapelvvel, ahol nincsenek, pl. reinkarnáció, ott is összeegyeztethetők, illetve az Alapelv fel is oldja ezeket.
A védikus asztológiára, a védikus étel-kultúrára Zsuzsi révén kicsit rálátok és így össze tudom hasonlítani a hihetetlenül el-intellektualizált nyugati megfelelőire: míg a védikus mindennapok tevékenységei az univerzummal való harmonikus létezést célozzák és annak megfelelően főznek, dolgoznak, választanak párt vagy időzítik a tevékenységeiket -- addig a nyugati kultúra a külsődleges világot a szellemtől elszakadva művelte ki.
Ez a gazdagság és mély tartalom elgondolkoztatott: ha egyszer itt van a védikus kultúra, mindezzel a koherens és magas szintű, ősi, kiművelt tudással, hogy lehet az, hogy Igaz Szülők egyáltalán nem hasznosítják?
Egy ideje már jár ez a gondolat a fejemben, és az alábbi válaszokkal tudok előállni:
A védikus tudás maga a köztes állapot, a teljes spektruma az emberi létezésnek, minden jóval és minden rosszal. A hinduizmus a természet tiszteletétől a papi rituálékra fókuszáló brahmani időszakon keresztül elérkezett a személytelen, jellemezhetetlen, neutrális Brahma képéig, közben a morális / etikai normák teljes tárházát felvonultatva. A neutrális Istenképnek megfelelően nincs igaz és gonosz, jó és rossz. Az Upanisádok által leírt személytelen Brahma után jött a törvény korszaka: Manu, majd a Gitával megjelenik az első igazán személyes Isten, Krishna.
Az egyetlen dolog, ami megbízhatóan végigkíséri a hiduizmust, a kasztrendszer, ami nem igazán egyeztethető össze az "Egy család Istennel" eszmével.
Személytelen Isten
Rabindranath Tagore, 1913 irodalmi Nobel díjasa és Einstein, 1921 fizikai Nobel díjasa találkoztak 1930 körül. Beszélgetésük:
Einstein: Két koncepció van a világ létezéséről:
- a világ, mint az embertől függő valóság
- a világ, mint az embertől független módon létező valóság
Tagore: Ha az univerzum harmóniában van az örök emberrel, azt igazként ismerjük és szépként érzékeljük. (NB: az ember örök, nem az univerzum)
Einstein: Ez az univerzum egy tisztán emberi koncepciója.
Tagore: Nem lehet máshogyan tekinteni az univerzumra. Ez egy emberi univerzum; a tudományos nézet is a tudományos emberé.
Einstein: Most már tudom, miért vagyok vallásosabb, mint Ön.
Einsteinnek igaza van. Tagore világa, amely a Védákban gyökerezik, egy humanisztikus világkép. Érzékeli a szellem létezését, mégis, nem érzékeli Isten személyiségét. Érzékeli az anyag látszat valóságát, de nem érzékeli az emberi lény másodlagosságát: nem érzékeli azt, hogy az ember nem magáért és magában létezik, hanem Isten örök partnereként a szeretetben. Nem érzékeli Istent, mint gondolatokkal, érzésekkel, vágyakkal bíró létezőt.
Nem mondom, hogy a Védák és minden, ami ebben gyökerezik, nem érzékeli Istent. Hiszen ott van a Krishna tudat, ami nagyon is egy személyiséggel rendelkező Istent mutat be. De vannak ágai, és ilyen részint a Trandszcendentális Meditációt létrehozó Maharishi és tanítványai (mint Chopra és Russel), és ilyen Rudolf Steiner is, sőt, nekem még a teozófia is, Blavatskyval, Alice Bailey-vel.
Rudolf Steiner antropozófiája, ami erősen merít a Védákból, ugyanezt a világot hozza: Isten nélküli világot. Meg tudom érteni a katolikus egyház ellenérzését, noha nem osztom: én elnézőbb vagyok; természetes, hogy Igaz Szülők megjelenése előtt egyik vallás sem hordozta a teljes igazságot.
Titkos fegyver
A védikus tudás mégis a világ titkos fegyvere, és nem is fegyver minőségben, hanem a béke eszközeként. Igaz Atya leginkább csak a központi gondviselés vallásairól beszél részletesen (judaizmus és kereszténység), időnként azonban elejt egy-egy félmondatot, ami sokat sejttet. Az Earthly life and spirit world beszédeinek egyikében írja:
"There are all kinds of people in the world who can perform a variety of wondrous things in my place, though God has not yet allowed them to do so. Some can fly in the air. Do you follow me? Many people can walk on water. (Laughter.) There are many people who can travel tens of thousands of kilometers in an instant. They are now training themselves in the heart of the Himalaya Mountains. I may call them someday. Do you follow me? It sounds unbelievable, doesn't it?"
Persze nem tudom, hogy a himalájai hindukról, vagy a himalájai buddhistákról van szó. Mindenesetre elismerésre méltó, aki a szellem-lélek-test egységét ilyen szinten meg tudja valósítani.
A védikus asztológiára, a védikus étel-kultúrára Zsuzsi révén kicsit rálátok és így össze tudom hasonlítani a hihetetlenül el-intellektualizált nyugati megfelelőire: míg a védikus mindennapok tevékenységei az univerzummal való harmonikus létezést célozzák és annak megfelelően főznek, dolgoznak, választanak párt vagy időzítik a tevékenységeiket -- addig a nyugati kultúra a külsődleges világot a szellemtől elszakadva művelte ki.
Ez a gazdagság és mély tartalom elgondolkoztatott: ha egyszer itt van a védikus kultúra, mindezzel a koherens és magas szintű, ősi, kiművelt tudással, hogy lehet az, hogy Igaz Szülők egyáltalán nem hasznosítják?
Egy ideje már jár ez a gondolat a fejemben, és az alábbi válaszokkal tudok előállni:
- Fradi leves
- Személytelen Isten
- Titkos fegyver
A védikus tudás maga a köztes állapot, a teljes spektruma az emberi létezésnek, minden jóval és minden rosszal. A hinduizmus a természet tiszteletétől a papi rituálékra fókuszáló brahmani időszakon keresztül elérkezett a személytelen, jellemezhetetlen, neutrális Brahma képéig, közben a morális / etikai normák teljes tárházát felvonultatva. A neutrális Istenképnek megfelelően nincs igaz és gonosz, jó és rossz. Az Upanisádok által leírt személytelen Brahma után jött a törvény korszaka: Manu, majd a Gitával megjelenik az első igazán személyes Isten, Krishna.
Az egyetlen dolog, ami megbízhatóan végigkíséri a hiduizmust, a kasztrendszer, ami nem igazán egyeztethető össze az "Egy család Istennel" eszmével.
Személytelen Isten
Rabindranath Tagore, 1913 irodalmi Nobel díjasa és Einstein, 1921 fizikai Nobel díjasa találkoztak 1930 körül. Beszélgetésük:
Einstein: Két koncepció van a világ létezéséről:
- a világ, mint az embertől függő valóság
- a világ, mint az embertől független módon létező valóság
Tagore: Ha az univerzum harmóniában van az örök emberrel, azt igazként ismerjük és szépként érzékeljük. (NB: az ember örök, nem az univerzum)
Einstein: Ez az univerzum egy tisztán emberi koncepciója.
Tagore: Nem lehet máshogyan tekinteni az univerzumra. Ez egy emberi univerzum; a tudományos nézet is a tudományos emberé.
Einstein: Most már tudom, miért vagyok vallásosabb, mint Ön.
Einsteinnek igaza van. Tagore világa, amely a Védákban gyökerezik, egy humanisztikus világkép. Érzékeli a szellem létezését, mégis, nem érzékeli Isten személyiségét. Érzékeli az anyag látszat valóságát, de nem érzékeli az emberi lény másodlagosságát: nem érzékeli azt, hogy az ember nem magáért és magában létezik, hanem Isten örök partnereként a szeretetben. Nem érzékeli Istent, mint gondolatokkal, érzésekkel, vágyakkal bíró létezőt.
Nem mondom, hogy a Védák és minden, ami ebben gyökerezik, nem érzékeli Istent. Hiszen ott van a Krishna tudat, ami nagyon is egy személyiséggel rendelkező Istent mutat be. De vannak ágai, és ilyen részint a Trandszcendentális Meditációt létrehozó Maharishi és tanítványai (mint Chopra és Russel), és ilyen Rudolf Steiner is, sőt, nekem még a teozófia is, Blavatskyval, Alice Bailey-vel.
Rudolf Steiner antropozófiája, ami erősen merít a Védákból, ugyanezt a világot hozza: Isten nélküli világot. Meg tudom érteni a katolikus egyház ellenérzését, noha nem osztom: én elnézőbb vagyok; természetes, hogy Igaz Szülők megjelenése előtt egyik vallás sem hordozta a teljes igazságot.
Titkos fegyver
A védikus tudás mégis a világ titkos fegyvere, és nem is fegyver minőségben, hanem a béke eszközeként. Igaz Atya leginkább csak a központi gondviselés vallásairól beszél részletesen (judaizmus és kereszténység), időnként azonban elejt egy-egy félmondatot, ami sokat sejttet. Az Earthly life and spirit world beszédeinek egyikében írja:
"There are all kinds of people in the world who can perform a variety of wondrous things in my place, though God has not yet allowed them to do so. Some can fly in the air. Do you follow me? Many people can walk on water. (Laughter.) There are many people who can travel tens of thousands of kilometers in an instant. They are now training themselves in the heart of the Himalaya Mountains. I may call them someday. Do you follow me? It sounds unbelievable, doesn't it?"
Persze nem tudom, hogy a himalájai hindukról, vagy a himalájai buddhistákról van szó. Mindenesetre elismerésre méltó, aki a szellem-lélek-test egységét ilyen szinten meg tudja valósítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)