Közös vagyon, közös idő

Én férfi, te nő
Én a dal, te a vers
Én a menny, te a föld
Mi ketten itt együtt maradunk
Gyermekek szülei leszünk

Hinduizmus, Atharva Veda 14.2.71

Nem azok az igaz férj és feleség, akik csupán házastársak:
Valóban azok keltek egybe, akik két formában, de egy fényként léteznek.

Szikhizmus, Adi Granth, Var-Suhi-Ki, M.3, p. 788

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,
ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

Judaizmus, Kereszténység, Iszlám, 1 Mózes 2:24

Hogyan lehet két ember egy, hogyan lehetünk valóban egy test? Ez valami misztikus dolog, amit nem érthetünk? Vagy csak profán? Meghalunk, és utána eggyé válunk? Vagy még előtte? Csak úgy magától?

Mivel a Mennyei Királyság férfi és nő Isten központú egységével kezdődik, ezek nagyon fontos kérdések.

Férfi és nő egysége nem misztikus dolog, nem azzal kezdődik legalábbis. Praktikus dolgokkal indul, itt, a fizikai életünk során. És nem megy magától, erőfeszítést kell tenni érte, nap mint nap.

Hogy mi minden kell hozzá, azt nem tudom még. Az elégséges feltételt.

Tudok viszont pár dolgot, amit biztosan állíthatok, hogy elengedhetetlenek hozzá. Szükséges feltételek.

Ha férfi és nő valóban egy, akkor minden közös.

Mit jelent mindez a mai gyakorlatban, a mai mindennapokban?

Közös a vagyon
Közös a ház, az autó, a pénz, közösek a bankszámlák, közös a családi kassza. A pénzről közösen döntünk. Ezt megelőzően, persze, mind a ketten tudunk a pénzről – nincsenek dugipénzek. Nincsen „ez az én pénzem, ez a családi kassza, ez a te pénzed” sem. Az ilyen határok egy ponton meggátolják az intimitást az élet minden területén.

Gyakori, hogy a férj az, aki a legtöbb pénzt tudja a háztartásba adni (és most akarattal nem azt mondtam, hogy ő a fő pénzkereső!), ezért ő az, aki elosztja a pénzt – ennyi van a hétre szívem. Ez nem az egységről, nem a szívről szól. Ismerek persze családokat, ahol az egyik fél hírhedten nagyvonalúan bánik a pénzzel; ebben az esetben sem tartom jónak, ha a másik fél az, aki egyedül kezeli a pénzt. Szeretettel és humorral meg lehet értetni és meg lehet mutatni az erőforrások véges voltát. Rendben drágám, megvesszük az autót, akkor marad huszonötezer forint a bevásárlásokra. Meg a rezsire és a ház hitel törlesztésére, jó lesz így? Nem? Akkor tűnődjünk még egy kicsit stb.

Úgy gondoljunk a pénzre, hogy közösen keressük. Aki többet keres, aki kevesebbet keres – egy családban ez nem számít, és amúgy is változik; idővel a másik fél könnyen többet kereshet; nincs jelentősége. Ha a feleség otthon van a gyerekekkel és pénzt nem keres, akkor is közösen keressük a pénzt. A feleség a hátország, aki az otthon nyugalmát adja a családnak, aki nélkül a férj nem mehetne azzal a stabilitással dolgozni. A nő otthoni munkája komoly érték; nincs mód és egyáltalán nincs szükség annak mérlegelésére, hogy ki mennyit tesz a kasszába.

Közös az idő és a tevékenységek
Közösen döntünk az idő felhasználásáról, valamint a tevékenységekről. A tevékenységeket két fő dimenzió mentén rendezhetjük el: egyéni vagy közösségi tevékenység, illetve az állandó állapot fenntartása vagy a változás, fejlődés a tevékenység célja:

Állandóság
Egyéni

• Alvás, evés, sport
• Háztartás, ház körüli munka
• Hitélet

Közösségi

• Gyermekek körüli tevékenységek
• Párkapcsolat ápolása
• Kapcsolattartás ismerősökkel, családdal

Változás, fejlődés
Egyéni

• Tanulás, új tevékenységek
• Hobby, művészi tevékenység
• Szórakozás, mozi, színház stb.

Közösségi

• Mások segítése
• Közösségi munka

A munkát nem írtam sehová, mert nagyon eltérő, kinek milyen munkája van, de alapvetően különböző mértékben mind a négynek részét alkotja. Ha tanár, tanácsadó, szociális munkás, akkor inkább közösségi, ha szobrász, esztergályos, sofőr, akkor talán inkább egyéni.

Ha a négyfajta tevékenység mindegyikére nincs ideje valamelyik félnek, akkor azon aspektusa nem lesz egyensúlyban. Lehet úgy dönteni, hogy adott tevékenység nem fér bele a nap 24 órájába, ezért egy időre – ez lehet egy hónap, egy év, amíg felnőnek a gyerekek – nem foglalkozunk az adott tevékenységgel, azonban mindenképpen tudatos, átgondolt döntés legyen. Csak olyan dolgot hagyjunk el, amiről tudjuk, hogy az, aki lemond róla – igen, ez lemondás – az valóban tudja vállalni.

Ennek jellege és mértéke egyénenként és családonként nagyon eltérő lehet. Ismerek családot, ahol az egyik fél művészi önkifejezése esszenciális az egyéni létezés fenntartásához, ezért nagyon jelentős mennyiségű és minőségű (fókuszált, zavartalan egyedüllét) időt szánnak rá neki. Nálunk ez másképp van; mivel én sikerélményként tudom megélni a ház körüli munkákat ugyanúgy, mint a gyerekekkel való tojásfestést, nem igénylem ezt a fajta egyedüllétet (bár mostanában jelentős háborítatlan időm szabadult fel; mégsem erre használom).

Külön figyelni kell a hosszú ideig otthon lévő feleség időstruktúrájára. A gyermekekkel való együttlét örömteli és szívet melengető élmény (így tekint rá egy naiv gyermektelen lény rózsaszín, szív alakú szemüvegén keresztül), mégis, a gyermekekkel és a háztartással töltött munka nagyon monoton tud lenni: a fenti besorolás szerint a feleség ideje nagyon jelentős részét az Állandóság alá tartozó tevékenységekkel tölti. Valódi lehetőséget kell biztosítani a feleség számára a más jellegű tevékenységekre. Nem könnyű kialakítani egy rendszeres tevékenységet: a férj feladata, hogy segítse feleségét ebben azzal is, hogy komolyan veszi a naptárban a feleségének dedikált időt. Nem könnyű kitalálni azt sem, pontosan mi is lenne az a tevékenység, amire szüksége van a feleségnek: bátorítani kell őt. Ha nem jön be pl. az akvarellfestés, akkor segíteni kell abban, hogy találjon mást. Könnyű feladni azzal, hogy á, ez nem is érdekel téged, hagyjuk a csudába – a lélek azonban tovább sóvárog az új, a más, a változás után, és megbetegszik (először a lélek, majd a test is), ha nem találja a kiutat.

Ez mind nagyon projekt menedzsment szagúnak hangzik így újraolvasva. Pedig a jól kitalált struktúra mögött a lényeg a szív, a másikért való létezés: mindig keressük azt, hogyan tudjuk a párunk életét még jobban segíteni, számára még örömtelibbé tenni.

Legyünk készek bármikor odaadni időnket és energiánkat a párunknak, aktívan, magunktól. Ha kell, tevékenységgel: gyerekekre vigyázás, takarítás, fűnyírás, egy levél megírása, egy masszázs, egy tanács egy nehéz szituációban, egy kéretlen helyreigazítás, szintén kéretlen odafigyelés a másik diétájára: apa tedd le azt a kólát!

Ha kell, csupán a jelenléttel, figyelemmel. Gyakran a nehezen összeszervezett privát művész-óráknál fontosabb az igazi, osztatlan odafigyeléssel és törődéssel eltöltött, minőségi együttlét. Azt érzékelem, hogy férj és feleség őszinte adás-elfogadás kapcsolata, az érzelmek és élmények megosztása hihetetlen energiákat szabadít fel. Bármi, amit kimondunk, megfogalmazunk, őszintén vállalunk, megszűnik nyomás, teher lenni, és megnyílik a lehetőség a változásra. Az ilyen őszinte, intim beszélgetésekben elsődlegesen párunk az a partner, aki mindig ott van, aki mindig meghallgat.

Azt tapasztalom, a férj-feleség kapcsolat hihetetlen erővel bír, ha úgy tudjuk megélni, ahogy Isten eredetileg tervezte. A férfi és nő fizikailag, szó szerint két fél: ez nem egy szimbólum (vagy ahogy M. Csaba (sajnos nem viccből) mondaná, szimbóleum). A férfi és nő egysége a két félnél hatalmasabb entitást teremt, ami valóban Isten képmása.

A kínai karakterek mély bölcsességgel bírnak:
天 – Isten, Menny

A karakter két másik karakterből áll össze:
二 – kettő
人 – ember

Igen, a férfi és nő egysége valóban Isten képmása. Rendben, ezt a gyöngyszemet nem én találtam; a Cheon Seong Gyeong előszavából emeltem át.

A teljes egység több, mint a vagyon és az idő közössége. A közös létezés kiterjed a közös célokra, a közös vágyakra, közös gondolatokra, közös érzésekre -- ez az, ahol a dolog kezd misztikussá válni, ezekről majd később írok.