Ez egy rövid felismerés arról, hogy miért néznek adóellenőrnek, amikor 'hatékony' üzemmódban vagyok.
Azért, mert a szavaim és a viselkedésem nincs összhangban. Kedves vagyok, mert az vagyok, mit tegyek; az arckifejezésem azonban szigorú és a szemkontaktusom rövid -- mintha rendelkeznék, utasítanák, amikor beszélek valakivel. Pedig csak nem akarom rabolni az idejét. Viszont ettől úgy tűnik, mintha a kedvességem lenne a máz, és a szigorúság a valódi -- egy kedveskedni próbáló szigorú ember -- egy adóellenőr. Vagy: Maga próbavásárló?! - Ezt a kérdést pár hete szögezte nekem egy pénztáros a Brico-ban -- nem is feltételeztem volna róla, hogy hallott már próbavásárlókról. Tiltakozásom nem győzte meg, látszott a gyanakvás a szemében :) .
Szóval, így az idejét nem is rabolom, csak a kedvét, meg a magabiztosságát, hogy ő egyáltalán létezik. Pedig szüksége lenne a visszajelzésre, arra, hogy ő OK, hogy igen, észrevettelek, létezel. Nos ettől fosztom meg őket.
3 megjegyzés:
Meglepő, hogy ilyennek látod magadat. Egyáltalán nem vagyunk egy véleményen. Szerintem alaptulajdonságod a figyelem, a rácsodálkozás.
Szigorúnak pedig talán azért láthatod magad, mert szigorú vagy magadhoz?
Vajon mi lehet az a "hatékony" üzemmód?
Köszönöm Attila, ez viszont nekem meglepő. Nem, így belegondolva a hatékony üzemmódomat még tényleg nem láttad. Egy olyan fokú fókuszált koncentráció állapota, amikor valamit nagyon gyorsan, nagyon jól meg akarok csinálni, és ehhez minden és mindenki segítő lehet csak; olyankor senkinek ne legyen más célja. Le kell lassítanom ilyenkor.
Igen, azt hiszem így már jobban értem.
Azt lenne jó fenntartani, amikor a "hatékonyság" és a páratlan figyelem együttműködik. És egyik sem megy feltétlenül a másik rovására.
Persze ezt nem könnyű megcsinálni.
És az is tök jó, hogy ilyenkor nem kell lassítani.
Ugye egyről beszélünk?
Megjegyzés küldése