Az új családjogi törvény tervezetről

"Hálószobában a kormány" a címe a Népszava Online cikkének.
"Szófogadásra kötelezi a kormány a gyerekeket", írja az origo itthon az új családjogi törvény tervezetéről.

Még csak a cikkek olvasatában ismerem a tervezetet.

A Népszava cikkét több indulat fűti, megkérdőjelez olyan elveket is, amelyek pedig magukban jók -- a felháborodás a muszáj miatt van. Egyre erősödő eredeti lelkünk törekszik a szabadságra.

A muszáj mindig keserű szájízt hoz, elkedvetlenít -- nézzük meg, mi marad a törvénytervezetből, ha lehántjuk róla azt, hogy 'kötelező': (az origo cikke alapján)

A családon belül:

1. a szülők felelős módon nevelik a gyermeket, megteremtik a testi, szellemi és lelki fejlődésének szükséges feltételeket
2. a szülő segíti a gyermekeit, még azon az áron is, ha ezzel magát fosztja meg valamitől
3. a szülő a gyermekével együttműködik, az őt érintő kérdésekről tájékoztatja, véleményét figyelembe veszi
4. a kiskorú gondozása és nevelése érdekében szülőjével együttműködik, tartózkodik az egészséget károsító életmódtól, képességeinek megfelelően eleget tesz tanulmányi kötelességeinek
5. a nagykorúvá vált gyermek gondoskodik magát önhibáján kívül ellátni képtelen szülőjéről

A család és a nemzet:

1. a család Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrása és a nemzet fennmaradásának biztosítéka
2. a médiaszolgáltatók szolgáltatásaikat a házasság intézményének, valamint a család és a gyermeknevelés értékének tiszteletben tartásával nyújtják
3. az állam, az önkormányzatok, a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek, az egyházak, a médiaszolgáltatók és a gazdasági élet szereplői védelmezik a családokat és erősítik jólétüket

Mindegyik elv jó és összhangban vannak az Alapelvvel. Amúgy olyannyira, hogy az már nemigazán lehet véletlen.

A fenti második elv: "a szülő segíti a gyermekeit, még azon az áron is, ha ezzel magát fosztja meg valamitől". Ez egy-az-egyben az igaz szeretet lényege. Igaz Atya az önéletrajzi könyvében így fogalmaz:

"A szeretet lényege félretenni minden olyan gondolatot, hogy mások értem éljenek; a szeretet a másokért való élet, adás a nagyobb egységnek, az egésznek. A szeretet ad, de azután még azt is elfelejti, hogy adott, és szüntelenül folyton csak ad. Ez az a szeretet, amely örömmel ad. Ez az anyai szív, amikor karjába veszi újszülöttjét és melléből táplálja. A szülők hajlandóak szenvedni a gyermekükért, miközben úgy tűnik, a csontjuk is szétmállik, mégsem érzik soha, hogy ez a munka nehéz lenne; ennyire szeretik a gyermeküket."

A harmadik,  negyedik és ötödik elv a kölcsönösséget fogalmazza meg, ami az öröm és a boldogság megtapasztalásának szükséges feltétele. Igaz Atya válogatott írásaiban, a Cson Szong Gjongban egész fejezetek szólnak erről, csak egy részlet:

"Egy gyermek a szülők szeretetének a gyümölcse, megnyilvánulása, az életük kiterjedése és a szülők eszményeinek megtestesítője. A gyerekek a szülők szeretetének, életének és eszményeinek az alapján születnek meg; így minél többet látják őket a szülők, annál szeretni valóbbak lesznek, annál inkább eszményi emberekké válnak, akikkel kapcsolatot lehet teremteni, és az élet annál színesebb lesz."

A törvényben megfogalmazott kölcsönösség elve az örömöt, a szeretetben megtapasztalt boldogságot teszi lehetővé, s így a szeretetkapcsolat fenntartását támogatja.

Sugárfertőzés

A Népszava érdekes kérdést vet fel.

Lendvai Ildikó arra hívta fel a figyelmet: nem lesz könnyű dolga a médiaszolgáltatóknak sem. Kötelesek szolgáltatásaikat a házasság intézményének tiszteletben tartásával nyújtani, így "nem tudni, milyen sors vár Mikszáth Kálmán Különös házasságára, az Anna Kareninára, az Otellóra vagy a Bovarynéra".

A válasz nekem egyértelmű, ha a család valóban a nemzet alapja, akkor mindaz, ami a médiából érkezik, szükséges, hogy támogassa a családot, hogy olyan gondolatokat honosítson meg, amelyek a harmonikus családról szólnak, nem pedig 'totálkáros' családokról. A mű értéke felülírja a művészi megbecsülést -- márpedig a mű értékét, eredeti, igaz értéke az Alapelv szerint:

Mi határozza meg egy létező eredeti teremtett értékét? A teremtmények értékét az a kapcsolat határozza meg, amely a létezésük célja és az ember irántuk való vágya között van. Pontosabban, a létezők értéke nem egy a teremtésükkor velük született tulajdonság, hanem az a kölcsönös kapcsolat hozza létre, amely a létezőnek az isteni teremtéseszmény szerinti célja és az ember azon eredeti vágya között van, hogy az ember ezt a létezőt megbecsülje és kihozza belőle az igazi kiválóságot.

Mikszáth Különös házassága mindenről szól, csak nem Mennyei Szülőnk teremtésének eszményéről.  Anna Karenina történetében is ott a házasságtörés, a család széthullása, Anna halála.

Biztos vagyok benne, hogy Mikszáth és Tolsztoj nem okoztak örömet Istennek ezekkel a regényeikkel. Isten, szülőnkként, csak zokogni tud gyermekei ilyen boldogtalanságán.


Nem vagyok egy könyvégető típus, ahogy korábban már hasonló témában fogalmaztam; arról írva, milyen dalok maradnak meg a Mennyei Királyságban, megváltozott belső tartalommal:

"Ez azt jelenti, hogy a dalok el fognak tűnni, s csak megtisztulva, átalakulva fognak előkerülni, amikor felmerül valamelyik hasonlelkű művész lelkében a régi, rég elfelejtett zene eredeti, igaz változata, kiegészülve a művész saját lelkének eredeti tartalmával.

Ijesztő ez a globális amnézia. Érthetetlen, felfoghatatlan az összes élmény archiválására és feldolgozására, kategorizálására és visszakeresésére beállt digitális nemzedék számára. Ez nem könyvégetés: ez világégetés. Eltűnnek a zenék, eltűnnek a könyvek, eltűnnek a viccek, eltűnnek a képek -- a lelkiismeretében ébredő emberek fokozatosan vesztik el érdeklődésüket minden régi iránt, minden régi és bűnbeesett iránt. Persze nem igazi amnézia ez, hiszen ezeket azért felejtjük el, mert nem akarjuk soha visszaidézni."

Erőszakos házasság, házasságtörés, féltékenység, szerelmi ármánykodás, család szétesése, gyilkosság és öngyilkosság -- mind csupa olyan minta, amelyet nincs haszna erősíteni, életben tartani.

Könnyen lehet, hogy a Különös házasság, Anna Karenina, Otelló történetét nem lehet megtisztítani és a feledés homályába fognak veszni, vagy csak egy-egy értékes gondolat marad fenn belőlük.

Még egyszer, nem irodalmi szempontból vitatom a műveket. Nézőpontom megvilágításához képzeljük el, hogy az eszményi világban élünk: abba születtünk, abban növekedtünk. A világot a szeretet kapcsolatok éltetik, az emberek a másik javát keresik először, s azok a mások pedig az övékét. Harmóniában és örömmel telnek az életek. Nincsen válás, mert ha probléma merül fel, a pár szülei, rokonai és az egész közösség aktívan segíti őket abban, hogy megoldják gondjaikat. Mivel a férj a felesége örömét keresi és fordítva, a problémák talán nem is mélyülhetnek el annyira.

És most, ebben a harmonikus, boldog világban, ahol nincs erőszak, megfélemlítés, pereskedés, gyilkosság -- ebben a világban építőek, vagy inkább mérgezőek a fenti művek? Odaadnád-e a gyermekednek ebben a világban, hogy elolvassa, gazdagodjon belőle? (Nem is értené, mi történik benne, illetve mikor megértené, mély sokk és depresszió ülne rá).

Míg jelenünkben segíthetnek reflektálni  világunk nyomorú állapotán, egyre többen felismerik, hogy az ilyen művek médiában való sugárzása valójában az elme fertőzése olyan gondolatokkal, érzelmekkel, amelyek nem segítik az embert ahhoz, hogy boldog legyen.

A törvényről
Mindamellett a törvény -- az törvény. Isten nem fogalmazott meg olyan jogokat és kötelességeketa családban, mint amilyeneket a jelenlegi törvények vagy a fenti tervezet ír elő. A törvény nincs összhangban a lelkiismeret szabadságával. Istennek nem volt szüksége törvényekre, egyetlen parancsolat elegendő a Mennyek Királyságához (ha betartjuk).


Ezért a törvény tervezet tartalmát támogatom, a formáját (azt, hogy ez törvény lenne) pedig nem tartom megvalósíthatónak. A minisztérium a végrehajtási rendelettel valóban bajban lesz. Mindaz, ami a törvény megfogalmaz, nem egy törvény, hanem részletek a teremtés alapelveiből.

Érdekes módon a kormány a törvény tervezet révén máris az Alapelvet tanítja, ami egy nagyszerű dolog.