The Known Universe - Az ismert világegyetem -- Gyönyörű rövidfilm a ma ismert és egyáltalán megfigyelhető univerzumról. Ami különleges benne: a filmben szereplő összes égitest helyzete valós, pontos. Az égitestek adatait a több tucat szervezet évtizedes csillagászati megfigyelései alapján alatt összeállított Digital Universe térkép tartalmazza.
Elképesztőek az univerzum méretei; Földünk apró szösz csupán. Lenyűgöző Isten pazar tervezése, amivel létrehozta nekünk, gyermekeinek. Így rátekintve a világegyetemre, Isten szülői szeretete kézzelfoghatóvá válik: Valahol laknia kell a gyermekeimnek -- de hol? Adjuk meg a módját, csináljunk egy jó kis kuckót; egy olyat, amit nem nő ki túl hamar.
El tudod képzelni? A Föld, a hegyek és a folyók, a Hold, a Nap, a bolygók, a Tejútrendszer és az összes galaxis -- mindez a tiéd. Te kaptad, Isten készítette a születésnapodra. Micsoda ajándék. El tudod ezt hinni?
"Micsoda emberközpontú, gőgös nézőpont", kaptam meg már többször is. "Méghogy a Föld az emberért van."
Vallásos emberektől is hányszor hallottam ezt a szívtelen gondolatmenetet: "Isten létrehozta a világegyetemet, ez rendben van -- de hogy kapcsolódna hozzá, célja lenne vele? Ugyan már. Isten sokkal nagyobb; Isten céljait nem tudhatjuk, fel sem foghatjuk."
Az ember számukra nem más, mint az egyik végterméke annak a kozmikus játékszernek, amit Isten létrehozott, beindított, majd magára hagyott.
Mi lehetne ennél magányosabb, szomorúbb állapot -- egy Isten, aki teremt, majd nem kötődik, aki nem érez semmit az iránt, amit létrehozott! A szív, a szeretet hiánya. Ha Isten valóban ilyen lenne, neki se látott volna az egésznek.
Taoista gondolat ez: "(A bölcs) létrehoz, de nem veszi birtokába; teremt, de nem ragaszkodik (ahhoz, amit teremtett). Művét beteljesíti, de nem él vele. S éppen azért, mert nem él vele, nem is veszítheti el."
Sok keresztény és muszlim ismerősömnek is elmondtam, hogy Isten nem tud nélkülünk élni, hogy nem tud egyedül boldog lenni és minden egyes nap, minden egyes percben továbbra is erőfeszítést tesz, teremtő munkát végez azért, hogy visszataláljunk hozzá. Többen válaszolták, hogy ez antropomorfizmus: emberi gondolkodásomat, emberi érzéseimet vetítem ki Istenre; hogy Isten létrehozta ezt a világot, de nem azért, mert bármi célja lett volna vele, hanem mert Ő mindenható, Ő a teremtő -- megteheti, de nem szabad földi, emberi célokat, vágyakat belelátni ebbe.
Az emberek világában nem az a normális, nem az a bölcs, hogy valamit létrehozunk, de nem élünk vele, hogy semmit sem kezdünk vele. A bölcs alkot és örökre a szívébe zárja. Művét beteljesíti és örül neki. Kapcsolata teremtményével örök, még ha ezzel ki is teszi magát a legnagyobb fájdalomnak.
A helyzet az, hogy nem mi antropomorfizáljuk Istent -- Isten vetítette ki ránk, emberekre az ő saját Isteni természetét.
Ha gyermekedre nézel, és azt mondod, ő a mindenem, ez azért van, mert Isten is azt mondja, mikor téged néz, hogy te vagy a mindenem.
Ha imádban Istenhez szólsz: szükségem van rád! -- tudd, hogy Istennek éppúgy szüksége van rád.
Ha úgy érzed, nem tudsz Isten nélkül élni, ez azért van, mert Isten is azt érzi, hogy nem tud nélküled élni.
Kölcsönösség - ahogy Isten lépéseket tesz felénk, és szüntelen keresi a kapcsolatot velünk, nem várhatunk mi sem tétlen. Hasonlítsunk Istenre egyre jobban, az önzetlen adás, a társaink örömét kereső szeretet szüntelen lépéseivel.
2 megjegyzés:
Aju!
Köszönöm Dávid, hogy elküldted ezt a filmecskét az ISZN-re is. Azota már nagyon sokszor megnéztem, imádom. Mindig ugyanaz jut róla az eszembe:egyik legkedvesebb filmem kezdőképsora! Biztosan láttad a Kapcsolat címü filmet. Ott az utazás végpontja azonban egy kislány szemgolyója, ami az egész paradigmaváltó gondolatiságu film jellemző képe. Évekkel korábban már kialakult bennem egy világkép, ami azóta is egyedülálloan ebben a filmben köszön csak vissza, másutt nem láttam ilyenre kisérletet. Hogy az anyagi világ tudományos határain tul a szellemi világ szakrális határai kezdődnek, és hogy ez a kettő az univerzum jelenségeiben eggyé válik. Ez a filmecske valóban érzékeltet valamit a méretekből, ami a mi anyagi világunk 3 dimenzióját fedi le, és érzékeltet valamit a rejtélyből is, ami ezeken a kereteken belül megmagyarázhatatlan jelenségeket rejt, idáig még megmagyarázhatatlan... A fekete lyukak, a párhuzamos univerzumok és a legmindennapibb és mégis legnagyobb rejtélyünk, a gravitáció, hogy mi is az. Számomra a gravitáció a kulcs a mikro és a makrokozmosz közötti átmeneteben. Funkciója ugyanaz a háromdimenziós térben mint a lelkiismereté a szellemi térben...Ez a nagy átmenet... Ezt az elmélemetemet azonban tul szők keretek miatt most nem fejtem ki, meg nem ezért kezdtem el irni, csak belemelegedtem. köszönöm mégegyszer a klippet. Csodálatos!!! Balázs Sanyi
Megjegyzés küldése