A valaha a Földön élt emberek számát az 1995-ben készült, majd 2002-ben frissített modern tudományos becslésben Carl Haub 106 milliárd emberre teszi. Igaz Atya 300 milliárd lélekről beszél, a kettő elég közel (nagyságrenden belül) van ahhoz képest, hogy mennyire kevés információval rendelkezett Haub.
Ami viszont megdöbbentő, hogy Haub ezen tanulmánya szerint, ami ezt a 106 milliárdot hozza ki, az összes valaha élt embernek a 40%-a nem élte meg az egy éves kort. 40%! Az Igaz Atya által említett 300 milliárd valaha élt emberrel ez 120 milliárd ember - 120 milliárd gyermek, akik úgy haltak meg, hogy az egy éves kort sem érték el.
Mind Isten egyedi gyermekei. Nem mintha a többi 180 milliárd azt az Istennek örömet okozó életet élte volna, de ezeknek a gyermekeknek a tömege nagyon kép szerűvé, valóssá tette számomra az elvesztegetett életeket, az emberi élet értéknélküliségét a történelem során és Isten fájdalmát, akinek szülőként végig kellett élnie mindezt.
A tudományos világ, ami az embert is csak az evolúció termékeként az állatvilág részeként tekinti, közömbösen megy el egy ilyen tény mellett. Igen, 40%, nem nagy szám -- a hal ikráknak meg néha a 80-90%-a nem éri meg, hogy hal legyen.
Zsidó kiadványokat olvasva egy teljesen más megközelítést látok: a zsidó hagyományban, főleg manapság, minden egyes embernek tudják a nevét. Pár éve a váci zsidó fesztiválon vettem egy, a vác környéki zsidóság történetét feldolgozó rövid könyvecskét. Leírja a zsidóság megjelenését az egyes falvakban, mivel foglalkoztak, kik voltak, ki kit vett el, mikor - név szerint emlegetve őket.
Hasonlóképpen, Apeldoornban van egy zsinagóga, előtte egy emlékmű a holokauszt áldozatainak. Ha valaki a közelébe megy, egy hangszóró elkezdi sorolni az áldozatok neveit. Most nem akarok belemenni ennek esztétikai értékelésébe, csak jól mutatja azt, hogy ők is, mindenkiről tudták, hogy ott volt, ő volt. Nem csak azt tudták, hogy 1930-ban 1050-en voltak, 1951-ben 112-en, hanem hogy pontosan ki volt az a kilencszáz, aki már nem jött vissza (meg persze az egész családjának a történetét, vissza). Itt fontos az ember, fontos az élet, fontos a származás. Mennyire más logika ez, mint a természetes kiválasztódás lélek nélküli nézőpontja.
A Darwinista szemlélet - ami sajnos mélyen átjárja a gondolkodásunkat - elfeledteti velünk a vérvonal, a származás fontosságát. Atya szerint a vérvonal fontosabb az életnél.(God's Ideal Family - the Model for World Peace, The Importance of Lineage).
A 120 milliárd gyermek most élő leszármazott nélül, megszakadt vérvonallal létezik a szellemi világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése