2010. november 1., hétfő

Tours-i Szent Mártonról

November van, így ismét aktuálisak a tavaly a Gödi Waldorf Óvoda fórumára írt gondolataim; szeretettel ajánlom mindenkinek.

-----

Szent Márton ünnepe előtt érdekes élményben volt ma részem. Talán tudjátok, talán nem, mostanában Utrechtben, Hollandiában dolgozom, 'nemzetközi ingázó' lettem. A hétvégén elmentem a Dóm toronyhoz, ami, mint kiderült, a legmagasabb templomtorony egész Hollandiában.

A toronyba fel is lehet menni, lift sajnos nincs :). A torony közepe táján van viszont egy tárlat, és egy makett is a torony tetejéről.

Meglepve vettem észre, hogy a templom tetején, a kereszt fölött Szent Mártont ábrázoló dísz van, amint épp elfelezi a köpenyét. (Annyira nem kellett volna meglepődnöm, miután Szent Márton székesegyháznak hívják). Nyomban a Márton napi játékok jutottak eszembe.


Túl azon az egyszerű magyarázaton, hogy hát így hívják a katedrálist, szöget ütött a fejembe a dolog. Azon tűnődtem, milyen mély megértéssel rendelkeztek a XIV. században a tervezők: Szent Mártont emelik a legmagasabb helyre; Szent Mártont, amint épp a mások javát szolgáló igaz szeretetet gyakorolja: a szívből jövő, önzetlen adást. Még a keresztnél is magasabban van: ez azt a mély szellemi bölcsességet jeleníti meg, hogy az igaz szeretet a legmagasabb rendű létezés -- vagy, ahogy Igaz Atya mondja, Még a mindentudó és teljhatalmú Isten is meghajol az igaz szeretet előtt.

Hollandiában így a dolgok - a szimbólumok szintjén - rendben vannak: a szellemi szféra magaslatán az önzetlen, igaz szeretet áll.

Szent Márton Szombathelyen született, így élete összeköti Európát Rómától Pannónián át egész Franciaországig, ahol később élt. A nehézlovasságnál szolgált, amikor a koldussal találkozott és megosztotta vele köpenyét.

Aznap éjjel Jézus jelent meg álmában, és azt mondta: Itt van Márton, a római katona, aki nincs megkeresztelve; ő felöltöztetett engem. További két évig volt katona, egészen a gallokkal vívott Wormsi csatáig, amikorra megérett benne a meggyőződés és még a csata előtt kijelentette: Én Krisztus katonája vagyok, nem harcolhatok.

Azt, hogy valóban elkötelezett hitéből fakadt e kijeletés, az is bizonyítja, hogy amikor tette miatt bebörtönözték és gyávasággal vádolták, önként felajánlotta, hogy fegyverek nélkül megy a csatába. Ezt felettesei hajlandók lettek volna elfogadni, a csata azonban elmaradt, a gallok békét kértek.

Talán nem véletlen, hogy a templom építése óta eltelt több, mint hatszáz év alatt még mindig Szent Márton van a legmagasabban, mivel az alapelv azóta is változatlan: előrelépni, a dolgok megszokott kerékvágásán változtatni, jobbítani, gyógyítani az önzetlen adás révén lehet, amikor magam érdekei elé tudom helyezni a nagyobb célt, Istent, és Isten gyermekeit: az embertársainkat; azzal a mély megértéssel, hogy az én érdekeim is így teljesülnek.

Azt hiszem, ez Szent Márton ünnepének igazi üzenete.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése